Salus Bio kolostori gyógytea

Az ókor és a reneszánsz közötti korszakot gyakran „sötét középkornak” nevezik. Nem azért, mert olyan kevés volt a napfény, hanem az oktatás drasztikus hiánya miatt. Alig néhány évszázaddal korábban a római középosztályban szinte minden gyermek tudott írni és olvasni. A rómaiak leírták tudományos, orvosi és építészeti felfedezéseiket, hogy azokat a jövő nemzedékei számára megőrizzék. Számos könyvtárban gyűjtötték és másolták a római és görög filozófusok klasszikus műveit. A magas írástudási aránynak köszönhetően élénk levelezési kultúra alakult ki. A Római Birodalom bukásával a lakosság írás- és olvasási készségei is a feledésbe merültek. Különösen az Alpoktól északra váltak a könyvek ritka árucikké. Emiatt értékes tudás merült feledésbe. Még ma is csodálkoznak a mérnökök a mesterépítők szakértelmén, az orvosok pedig azon, hogy 2000 évvel ezelőtt milyen nagy ismeretekkel rendelkeztek a gyógyítók a növényekről.

A kolostorok nélkül aligha maradtak volna fenn az ókori szellemi örökség töredékei a középkorban. Ez volt az az idő, amikor az írott szó a nép többsége számára teljesen elérhetetlen volt. Még az uralkodók is gyakran nem tudtak olvasni, és – ha egyáltalán – csak a saját nevüket tudták leírni. Nursiai Benedeknek köszönhetően a középkor legfényesebb elméi szinte mindegyike szerzetesi köpenyt viselt. Az 5. században a nyugati szerzetesség atyja szabályzatot írt a kolostori életről. Mottója, az „Ora et labora (et lege)”, ami azt jelenti, hogy „imádkozz és dolgozz (és olvass)”, a mai napig iránymutatásul szolgál a szerzetesek és apácák számára. Ennek a szabálynak köszönhetően a kolostorok messze többek voltak, mint puszta lelki menedékhelyek. Önellátó gazdasági közösségek is voltak, és – az írástudatlanság korában – a tudás oázisai. A skriptóriumban szent szövegeket, de ókori kéziratokat is kézzel másoltak, majd kötöttek. A skriptóriumból származó, művészien illusztrált könyvek mindegyike egy vagyont ért. Mivel a szerzetesek ókori és arab orvosi könyveket is másoltak és fordítottak, a kolostorok egyre inkább a gyógyítás művészetének központjaivá váltak. A gyógyszerek előállításához kiterjedt gyógynövénykerteket hoztak létre a kolostor falai mögött. Különösen azok a szerzetesrendek, amelyek a betegek gondozásával foglalkoztak és gyakran saját kórházakat működtettek, intenzíven tanulmányozták a növények gyógyító tulajdonságait.

Különösen híressé váltak a bencés apáca, Hildegard von Bingen gyógyító művészetről szóló írásai. Ennek az egyetemesen művelt tudósnak és misztikusnak a tudása évszázadok óta a gyógynövénygyógyászat egyik alapját képezi. Bár a korai középkorban a nők számára az oktatáshoz való hozzáférés szinte teljesen el volt zárva, a kolostorok falai között a nővérek biztonságban szentelhették magukat tanulmányaiknak. Hildegard munkássága olyan intellektust tárt fel, amely felülmúlta a legtöbb (férfi) kortársát. Holisztikus világnézete miatt az orvosok és a gyógyítás művészetében jártas szerzetesek körében is keresett tanácsadó volt. Szakterülete azonban a gyógynövénygyógyászat volt. A hagyományos kolostori gyógyítóművészet gyógynövényeiből a Salus létrehozta a „Monastery Herbs” teakollekciót. Három kiváló keverék ötvözi a kolostorkert gazdagságát a bio teákkal.

Az „Bio Monastery Herbs Tea Silent Hours” segít elszakadni a mindennapi élet nyüzsgésétől. A citromfű levelek, a hársvirágok, a szederlevelek és a komlótobozok finoman gyümölcsös ízűek, és nyugtató, kiegyensúlyozó hatással bírnak. Az aromás „Bio Monastery Herbs Energy Tea” a homoktövis, a csipkebogyó, a bodzavirág és a galangál keverékével ébreszti fel a szellemet, míg a lúgban gazdag Salus „Bio Monastery Herbs Cure Tea” a hagyományos kolostori gyógyászat bevált gyógynövényeivel, mint a bodzavirág, a csalánlevél, az ánizs, a menta és a hanga, támogatja a szervezetet. Kóstolja meg a kivételes recepteket, amelyek a bevált kolostori gyógynövényeket finom Salus tea-különlegességekké varázsolják.