Eden paradicsomszószok
Mi a közös az olajbogyóban, a paradicsomban, a fokhagymában, a tengeri ételekben és a vörösborban? A mediterrán étrend elengedhetetlen alkotóelemei. Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban nincs olyan séf, aki önként lemondana róluk. Az ókor óta rendkívül népszerűek a mediterrán térségben – egy kivétellel: a római korban a paradicsom sem Olaszországban, sem a Földközi-tenger más részein nem volt megtalálható. A középkorban ez a vörös gyümölcs Gibraltártól Ciprusig még teljesen ismeretlen volt. Eredeti származási helye ugyanis Dél- és Közép-Amerika. Ott Kr. u. 200–700 között termesztették, többek között a maják és az aztékok. Az aztékok „Xitomatl”-nak nevezték. A paradicsom az első gyümölcsök közé tartozott, amelyeket állítólag Kolumbusz Kristóf kóstolt meg, miután partra szállt Amerikában. 1498-ban néhány paradicsompalántát vitt magával Portugáliába. Onnan terjedt el az egész többi Európában. A 18. századig azonban a paradicsomot dísznövénynek tekintették. Ezért főként a botanikusok üvegházaiban volt megtalálható.
Élelmiszerként a paradicsom a lehető legrosszabb indulást kapta Európában. Egyrészt csak az arisztokratáknak és a gazdag kereskedőknek volt lehetőségük paradicsomot vásárolni. Másrészt a 16. században rejtélyes halálesetek sorozata történt Angliában. A paradicsomot okolták azoknak az arisztokratáknak a haláláért, akik korábban fogyasztották. Tévesen, mert – mint később kiderült – a veszély nem az ételből, hanem a használt edényekből eredt. A 16. században sok arisztokrata ónból készült bögréket, tányérokat és tálakat használt. Amikor ezek savas étellel érintkeztek, kémiai reakció lépett fel. Az edényből származó ólom így bejutott a gyümölcsbe, és étkezés után ólommérgezést okozott. A lakosság többi része csak faedényekkel rendelkezett, és biztonságosan fogyaszthatta volna a paradicsomot, de nem engedhette meg magának. A 18. században az orvostudomány és a kutatás óriási ugrást tett előre. A paradicsommal szembeni előítéletek eltűntek, és a paradicsom utat talált a veteményesekbe.
Olaszországban a paradicsom korábban és gyorsabban terjedt el, mint Európa többi részén. Ez valószínűleg elsősorban a meleg éghajlatnak köszönhető, amelyben a „szerelemalma” ugyanolyan jól érezte magát, mint Közép-Amerikában. A piros gyümölcs gyorsan az olasz konyha alapvető részévé vált. A spagetti bolognese, a bruschetta, a pesto és természetesen a pizza elképzelhetetlen lenne nélküle. A pizzát, ahogy ma ismerjük, 1889-ben Nápolyban találták fel. Az olasz emigránsok a századforduló táján vitték magukkal Amerikába. Onnan ez a lapos finomság diadalmasan terjedt el az egész világon. Ma úgy gondolják, hogy a paradicsom világszerte történő termesztésének oka elsősorban a pizza sikerének köszönhető. Hiszen a könnyű tészta mellett a paradicsomszósz a fő összetevő. De a paradicsomszószok ennél sokkal többre képesek. Kóstolja meg például az Eden ízletes kreációit!
Az Eden paradicsomszószokkal nem csak az olasz ételeket lehet pillanatok alatt finomabbá tenni. Mind a hét fajta vegetáriánus, közülük hat pedig akár vegán is. A klasszikus Arrabiata paradicsomszósz egy kis chili hozzáadásával fűszeres ízűvé válik. Ennek pontosan az ellenkezője a lágy Ricotta paradicsomszósz, amelyet krémes tehéntejből készült ricottával, paradicsompürével, olívaolajjal, hagymával és bazsalikommal készítenek. Mindkét gyümölcsös változat – zöldségekkel vagy bazsalikommal – jellegzetes mediterrán fűszernövényekkel és fűszerekkel van finoman ízesítve, míg a vegetáriánus bolognai szósz apró szójadarabkákkal nyűgöz le. Akik szeretik maguk tölteni a pizzájukat, az Eden pizzaszósszal kiváló alapot kapnak. Egy üveg pizzaszósz elegendő egy tepsinyi tésztához. Az édesszájúak számára ott van a különösen enyhe Toma Tina Junior paradicsomszósz, amely tökéletes tésztához, húshoz, zöldségekhez vagy sült krumplihoz. Hagyja magát elvarázsolni a napon érlelt paradicsom ízével, és fedezze fel az Eden paradicsomszószai ízletes változatosságát!
