Alnavit gluténmentes tészta
A tészta eredetét évszázadok óta számtalan legenda övezi. Azt mondják, hogy a középkorban Nápoly vidékén élt egy varázsló, aki nemcsak elixíreket és bájitalokat főzött a konyhájában, hanem folyamatosan új recepteket is kitalált. Egy nap éppen tésztát gyúrt, de nem akarta azt a kemencébe tenni. Inkább forró vízben akarta megfőzni új alkotását. Hogy könnyebben beleférjen a fazékba, hosszú, vékony csíkokra vágta a tésztát. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Bár hetente elkészítette az új receptet, a makacs varázsló nem akarta megosztani találmányát a világgal.
Sok éven át a varázsló kedvenc étele szigorúan őrzött titok maradt. Egy nap szomszédja, Jovanella kopogott az ajtón, hogy kölcsönkérjen néhány fűszert. A varázsló éppen a konyhában volt, és mivel nem akart rossz házigazdának tűnni a csinos fiatal hölgy előtt, spontán meghívta őt vacsorára. Ahogy várható volt, a lány el volt ragadtatva a varázsló kreációjától, és megkérdezte a receptet. A varázsló eleinte nem akarta odaadni neki, de nem tudott ellenállni a forróvérű Jovanella varázsának. Még aznap este rávette, hogy felfedje a receptet. Másnap egyenesen II. Frigyes király udvarába ment. Bejutott a konyhába, és egy nagy fazékban megfőzte a hosszú tésztacsíkokat. Nemcsak a király, hanem lovagjai, tanácsadói és szolgái is az első falat után félretették az összes többi ételt. Még soha nem kóstoltak ilyen szokatlan ételt. Azért, hogy az új recept bekerült a királyi udvari konyhába, a király arannyal, ékszerekkel és selyemruhákkal jutalmazta Jovanellát.
II. Frigyes krónikáiban azonban sem Jovanelláról, sem a tésztaételről nincs szó. Egy még ismertebb legenda szerint Marco Polo fedezte fel a tészta elődjeit kínai útja során, és hozta el azokat Olaszországba. A híres felfedező minden bizonnyal evett tésztát útja során, hiszen Kínában már több mint 4000 éve ismerik azt. Az azonban nem bizonyítható, hogy az olaszok valóban neki köszönhetik-e a tésztát. A tészta Olaszországba való megérkezéséről szóló legvalószínűbb elmélet Szicíliából származik. A 8. században az arabok meghódították Olaszország legnagyobb szigetét. Velük együtt számos keleti újítás érkezett Szicíliába, elsősorban a mezőgazdasági területek új öntözőrendszerei. A szicíliaiak azonban a termesztett búzát nem csak kenyérsütésre használták fel. Korabeli beszámolók egy búzalisztből készült, szálszerű ételről szólnak. A vékony tésztacsíkokat egy zsinórra akasztották szárításra. Ezután tárolni lehetett őket, és szükség esetén forró vízben felforralták.
Valószínűleg az arab kereskedők Indiában ismerkedtek meg a tésztával. A karavánokkal a Selyemúton keresztül jutott el a Földközi-tengerig, majd végül Szicíliába. A 10. században Szicíliát és Dél-Olaszországot a normannok elfoglalták. Legkésőbb ekkor terjedt el a tészta Olaszország többi részére is. Az évszázadok során a népszerű ételnek számos új változata alakult ki. Ma az olasz „csizma” területén legalább 350 különböző tésztafajta létezik. A legnépszerűbbek közé tartoznak a spagetti, a farfalle, a tortellini és a fusilli. Hagyományosan a tésztát durumbúza-darából készítik. Mivel azonban a tésztát zabból, hajdinából, rizsből és kukoricából is lehet készíteni, a gluténérzékenyek is élvezhetik az ízletes tésztás ételeket.
Az Alnavit kukoricából és rizsből készült spagettijével számtalan klasszikus tésztás ételt élvezhet gluténmentesen. A sötét hajdina spagetti különösen jól illik a mediterrán tésztás ételekhez, színes szarvasborsó-, paradicsom- vagy paprikamártásokkal. Ugyanakkor ázsiai tésztalevesek alapjaként is ajánlható. A 100%-ban barna rizsből készült teljes kiőrlésű penne pestóval, paradicsommártással vagy sajtmártással egyaránt finom. A kukoricából és rizsből készült fusillivel, valamint a zabos fusillivel az Alnavit a népszerű spirál alakú tészták két változatát kínálja. Az Alnavit gluténmentes tésztáival élvezheti a harapáskor ropogós tészta ízélményét.
