Allos Hof müzli

Sokan egy tál müzlivel kezdik a napot. A zabpehely és a gyümölcs kombinációját a reggeli ételek abszolút klasszikusának tartják. A müzli azonban – ahogyan ma ismerjük – még nem régóta van jelen a piacon. Csak az 1960-as évek végén vált a müzli elterjedt reggeliként. A müzli elődje, a zabkása már több száz éves múltra tekint vissza. A müzlivel ellentétben a zabkásában a zabpehelyet megfőzik. Amint krémes állagúvá válik, mézzel vagy cukorral ízesíthetik. Az Egyesült Királyságban a zabkása még ma is nagyon elterjedt. Skóciában sóval is ízesítik. Már az ókorban is sokak számára egy tál zabkása jelentette a nap első étkezését. Ez nem meglepő, hiszen gabonafélék nélkül nem léteztek volna a nagy ókori kultúrák.

Amíg az emberek nomádként vándoroltak egyik helyről a másikra, abból kellett megélniük, amit találtak. Csak a földművelés tette lehetővé őseink számára, hogy egy helyen letelepedjenek. Amikor elegendő gabonát termeltek, azt raktárakba tudták helyezni, így télen is volt elegendő élelmük. A jobb élelmiszer-ellátásnak köszönhetően a népesség növekedett, és városok alakultak ki. Az első nagyvárosiak a sumérok voltak, Mezopotámiából származó nép. Már i. e. 3000-ben is tudták, hogyan kell mesterségesen öntözni a termőföldjeiket. Már akkor sem tudták a szükséges gabonát teljes egészében a közvetlen környéken termelni, ezért az ország más részeiből érkező ellátásra kellett támaszkodniuk. Ez az elv évezredeken át változatlan maradt. Míg az ország egyes részein nagyvárosok alakultak ki, a vidéki régiókban gabonát termesztettek. Különösen a lakosság szegényebb rétegei voltak függők a gabonától. Az iparosodás korában a nagyvárosok nagyvárosi agglomerációkká fejlődtek. A hosszabb tárolási idő lehetővé tétele érdekében eltávolították a magvak csíráit és a gabonák külső rétegeit. A hatékony feldolgozásnak volt egy további előnye is: a fehér lisztet immár sokkal olcsóbban lehetett előállítani. Drága és bonyolult előállítási folyamata miatt hosszú ideig a gazdagok és a hatalmasságok kiváltsága volt. Mivel a hétköznapi polgárok és a kézművesek a fehér lisztet részesítették előnyben, a teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztása jelentősen visszaesett.

A 20. század elején egy Maximilian Oskar Bircher-Benner nevű fiatal orvos intenzíven foglalkozott a táplálkozással és a civilizációs betegségekkel. Megpróbálta meggyőzni szanatóriumának betegeit, hogy kiegyensúlyozottabb étrendet kövessenek. Ennek érdekében elkészített egy ételt áztatott zabpehelyből, almával, diófélékkel, citromlével és édesített sűrített tejjel. Ezt a „müzlit” vacsorára szolgálták fel, és a betegeinek nagyon ízlett. Azonban még fél évszázad telt el, mire a müzli a kenyér, a zsemle és a zabkása mellett is meg tudott maradni. Ennek egyik oka biztosan az volt, hogy a teljes kiőrlésű gabonát addig kizárólag állati takarmányként ismerték. A müzli csak 1968 körül vált népszerűvé. A kolbászos kenyérrel vagy lekváros tekercsekkel tálalt polgári reggeli alternatívájaként a müzli a fennálló rend elleni tiltakozás jelképévé vált. Ma a müzli az egész család számára elérhető reggeli választás. A gyerekek azonban gyakran a ropogós kukoricapehelyeket részesítik előnyben a müzli helyett. De ki mondta, hogy a müzlinak puha és pépesnek kell lennie?

Az Allos a Hof Granola termékével megmutatja, hogy van más megoldás is: a természetes gabonapehelyeket, értékes magvakat és pelyheket egy kis agavészirupmal bevonva az Allos ropogósra és aranybarnára pirítja. Az Allos Hof Granola számos finom ízben kapható. A Berry Granola zabpehelyet kever össze szárított szeder, eper és málna keverékével. És természetesen van csokoládés változat is: az Allos Hof Granola Chocolate ropogós, pörkölt müzlit kombinál csokoládéval és kakaóval. Amikor a sötét csokoládé apró darabkái lebegnek a tejben vagy a szójaitalban, reggelente is boldog leszel. A finoman pörkölt Allos Hof Granola extra ropogós változatosságot hoz a reggelizőasztalra. Jó étvágyat!