Allos bio amarant-kukorica gofri
Amikor az első európaiak Hernando Cortez vezetésével 1518-ban partra szálltak Közép-Amerika partjain, csodálatos színvilágú, természetesen növő növényeket és az azték parasztok által művelt területeket találtak. Az örökzöld növényzetet lila mezők tarkították, ameddig a szem ellátott. Az amarant vörös termései azonban nem csupán színes foltokat jelentettek a tájban, hanem a bab és a kukorica mellett az aztékok fő táplálékát is képezték. Ma már tudjuk, miért. A feltűnőtlen szemek rengeteg ásványi anyagot, fehérjét, nyomelemet és könnyen emészthető élelmi rostokat tartalmaznak. Az amarant szó jelentése „halhatatlan”. A bennszülöttek úgy hitték, hogy a szemek élethosszabbító és gyógyító hatással bírnak. A legenda szerint egy szent madár hozta el a magot az indiánoknak, hogy növelje a test erejét. Ezért az amarantot nemcsak az aztékok, hanem az inkák is szent magként tisztelték. A spanyol hódítás után azonban már senki sem beszélhetett a halhatatlanságról. Éppen ellenkezőleg. A pogány szokások és kultúra teljes felszámolásának érdekében a konkistádorok betiltották az amarant termesztését, és halálbüntetéssel sújtották. A már meglévő ültetvényeket megsemmisítették. A kis gabonát többé nem szabadott elvetni, és egyre inkább feledésbe merült. De mégis sikerült túlélnie. Ma az amarantot nemcsak Mexikóban, hanem Amerika, Ázsia és Nyugat-Afrika számos részén is termesztik.
Aki érdeklődik a táplálkozás iránt, az bizonyára ismeri a kis amarantmagokat, amelyek hihetetlen mennyiségű, könnyen felszívódó tápanyagot és létfontosságú anyagokat tartalmaznak. De nem csak az amarantmagok szolgálnak alapul ízletes receptekhez, a levelekből is finom, spenóthoz hasonló ételeket lehet készíteni. Az amarant a világ egyik legrégebbi termesztett növénye. Mivel az amarant 8 Celsius-fok alatti hőmérsékleten nem növekszik, és állandó napsütésre van szüksége, nem csoda, hogy főként Latin-Amerika mérsékelt éghajlati övezeteiben termesztik. Peru és Mexikó hegyvidéki régióinak számos mezőjén azonban egy tipikusan európainak tartott gabona is terem: a kukorica. A kukoricát először a 16. században Kolumbusz hozta Spanyolországba. Az ősi kukorica eredeti elterjedési területe Közép-Mexikóban volt, akárcsak az amaranté. A kukorica az aztékok egyik legfontosabb terménye volt.
Az alsó-szászországi Drebber kisvárosból származó Allos bioélelmiszer-márka és a dél-amerikai amarant évtizedek óta harmonikus kapcsolatot ápolnak egymással, amelynek gyümölcse az ízletes reggeli gabonapelyhek, szeletek és sütemények formájában jelenik meg. A ropogós Allos bio amarant-kukorica gofrival az Allos az aztékok alapélelmiszereit ötvözi a tipikus európai fűszerekkel. Kóstolja meg az Allos bio amarant-kukorica gofrijait különféle finom változatokban: kiadós kenyérfűszerrel, olasz fűszernövényekkel, tengeri sóval, rozmaringgal és tengeri sóval, keleti fűszerekkel, valamint sózatlanul. Az Allos bio amarant-kukorica gofrijai önmagukban is remekül ízlenek, friss zöldségekkel tálalva vagy finom fűszeres sajttal megkenve. Ha inkább édesebbre vágyik, mártsa a ropogós gofrikat lekvárba vagy diós nugátkrémbe. Így bontakozik ki a gofrik teljes amarant- és kukoricaíze, és igazi különlegességgé válnak. Az Allos bio amarant-kukorica gofrijai különösen vékonyak, ezért kiválóan alkalmasak köztes étkezésként is. A kulináris unalomról szó sem lehet. A sokféle variációnak köszönhetően az Allos bio gofrik sokoldalúan felhasználhatók, és számos étellel és harapnivalóval kombinálhatók. Hagyja magát meglepni!
