Landgarten rágcsálnivalók

A 20. század vége óta egyre többen választanak vegetáriánus vagy vegán étrendet. Ezért az állati termékek növényi alternatívái iránt nagyobb a kereslet, mint valaha. A húsmentes konyha igazi klasszikusa a szójabab. Ennek a fehérjében gazdag, sokoldalú növénynek köszönhetjük a tofut, a misót, a húshelyettesítő yubát és társait. Ázsiában a szójababot már évezredek óta termesztik. Ezzel szemben az európaiak a 19. századig legfeljebb a botanikus kertek üvegházaiban láthatták a növényt. Észak-Kínában már több mint 3000 éve termesztik a szójababot. Sok kutató azt is feltételezi, hogy a növényt ennél jóval korábban is termesztették. Kínában a fehérjetartalmú babot mindig is nagy becsben tartották. Az árpa, a köles, a rizs és a búza mellett a szója is az öt szent növény közé tartozik ott. Minden tavasszal a császár személyesen, pompás szertartás keretében vetette el a szóját. Az ókori Kínában a császárt a menny küldöttének tekintették. Az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy kapcsolatba lépjen az istenekkel, és jó termést kérjen tőlük. A gyenge termés jele lehetett annak, hogy a császár kiesett a mennyek kegyéből. E legitimitás hiányában zavargásokra és lázadásokra lehetett számítani. Ezért a kínai császárok hamarosan befektettek a fejlettebb mezőgazdasági gyakorlatokba. Ezt követően a Középbirodalom szinte minden alkalmas talaján rizst és szójababot termesztettek.

Japánban is a szója az egyik nélkülözhetetlen alapélelmiszer. A japán szigeteken tapasztalható népszerűség egyik oka elsősorban a húsfogyasztás tilalma volt. Már 675-ben Temmu császár betiltotta a legtöbb húsfogyasztást. Ezt a döntést a buddhizmus szabályaival indokolta, amely akkoriban terjedt el Japánban. A következő évszázadokban több császár is kiadott hasonló tilalmakat. Ezért a hús ma is viszonylag kis szerepet játszik a japán konyhában. De annál több recept létezik tofuval vagy seitánnal. Mivel az európaiak a 17. század végéig nem léphettek be Japánba, csak különösen távoli kikötőkben szállhattak partra. Ebben az időszakban Japánt ugyanis nem a császár, hanem a sógun, a harcos nemesség vezetője irányította. A külföldi hatások elkerülése érdekében szisztematikusan elszigetelték királyságukat a külvilágtól. Ezért az európaiak nem vették észre a szójabab ízletes felhasználási lehetőségeit. Valószínűleg ez is az egyik oka annak, hogy Európában csak a 19. században kezdtek el kísérletezni a szója nagyüzemi termesztésével.

Ma a szójatermékek széles körben elérhetők. Hiszen a tofuval nemcsak a jellegzetes ázsiai ételeket lehet finomítani, hanem a salátákat vagy a kiadós leveseket is. A laktózérzékenyek vagy a vegánok tehéntej helyett szójatejet fogyasztanak. Most pedig a szójabab még ropogós snackekkel is a figyelem középpontjába kerül. Az osztrák Landgarten márka rágcsálnivalóival minden ízlésnek megfelelő ropogós választékot kínál. A „Spicy Bio Cashews” és a „Spicy Bio Almonds” változatok ropogósra pörkölt magvakat tartalmaznak, amelyeket a legfinomabb szójaszósz borít. Kiváló minőségű kulináris élvezet! Akik szeretnék kipróbálni a pörkölt szójababot, azoknak az „Organic Soy Snack” lesz a kedvencük. Tengeri sóval ízesítve ez lesz a következő filmnézős estéd sztárja. A fűszeres bio szójabab Snack ötvözi az illatos, pörkölt aromákat az ázsiai ízvilágú tamari szósszal. Még nagyobb változatosságot kínál az Organic Snack Mix: a keverék enyhén sózott szójababot, pörkölt napraforgómagot és tökmagot tartalmaz. Minden Landgarten-snack praktikus snackzsákban kapható, vegán és gluténmentes. Akár útközben, akár délutáni energia-feltöltésként, akár egyszerűen a nap lezárásaként: a Landgarten fűszeres-pikáns snackjeinek nehéz ellenállni.