Byodo bio desszertpor
A sütemények, a gyümölcskenyér, a kompótok és egyéb finomságok már a középkorban is ismertek voltak. De valószínűleg nem nevezték volna őket desszertnek. A legtöbb királyi udvarban szokás volt, hogy az összes fogást egyszerre tálalták fel. A bőségesen terített asztallal lenyűgözően lehetett demonstrálni a jólétet. Mivel a cukrot a középkorban puszta luxuscikknek tekintették, a különösen hivalkodó uralkodók még a sonkás és halas pitéket is megédesítették. Csak a 15. század végén váltak szét egymástól a sós és az édes ételek. Mielőtt pácolt gyümölcsöket, süteményeket vagy édes bort tálaltak volna, vadhúst és egyéb kiadós ételeket fogyasztottak. Miután a desszerteket elfogyasztották, szó szerint „letisztították az asztalt”. Az asztallapot mindazzal együtt, ami még rajta volt, a szolgák kivitték a teremből. Hiszen a legtöbb kastélyban a főteremnek több funkciót is kellett betöltenie.
A 18. században a nemesség már nem hideg kastélyokban lakott, hanem tágas kastélyokban, amelyeknek legalább egy étkezőjük volt. Ebben az időben különösen a franciák kezdtek el pontos ételsorrendet követni. Ahelyett, hogy csupán a sós és az édes ételek között tettek volna különbséget, kialakult egy akár 15 különálló fogásból álló menüsorrend. A fogások számától függetlenül a desszerteket mindig a végén tálalták. Ebben a mai napig semmi sem változott. A klasszikus desszertek típusa is változatlan maradt: gyümölcs, sütemények, piték, cukrászsütemények, cukorka és természetesen a puding. Amit ma pudingnak nevezünk, az nagyon eltér a kezdeti formájától. Angliában a „puding” kifejezést először 1305-ben használták olyan tápláló ételek megnevezésére, amelyeket egy gyomorba varrtak, majd megfőztek. Ide tartozik például a „black pudding” (egyfajta véres hurka) és a skót nemzeti étel, a haggis (töltött birkagyomor). A „karácsonyi puding” is már a 15. század óta ismert Nagy-Britanniában. Ez egy szalvétagombóc, amelyet többek között mazsolával édesítenek. Csak a 19. században váltak az édes pudingok a Brit-szigetek általános desszertjévé. Mani zavart kelt azonban, hogy sok brit minden desszertet pudingnak nevez.
Kezdetben a pudingot törülközőbe csomagolva vízfürdőben főzték. Kerek alakja miatt Németországban „törülközős gombócnak” nevezték. Később kialakult egy lezárható forma, amelyet főzés után megfordítottak. Ez adta a pudingnak jellegzetes alakját. Azonban az a desszert, amelyet ma köznyelvben pudingnak nevezünk, valójában egy „flummery”. A flummery-ket keményítővel, a pudingokat viszont tojással kötik össze. Akárhogy is nevezték őket, a főzött desszertek elkészítése egyáltalán nem volt egyszerű. Ez csak akkor változott meg, amikor a 19. század végén megjelentek a piacon a felhasználásra kész pudingporok. A mai napig ismert pudingot ezeknek a keményítőalapú készkeverékeknek köszönhetjük. Mivel pedig gyorsan és egyszerűen elkészíthető volt, hamarosan az egyik legnépszerűbb desszert lett.
A Byodo Bio puding, Bio panna cotta és Bio csokoládémousse segítségével pillanatok alatt elkészítheti a finom bio desszerteket. Míg az olajmentesített kakaópor intenzív csokoládéélményt biztosít a csokoládépudingban, addig az igazi bourbon vanília adja a vaníliapuding csodálatos aromáját. A Byodo Bio Panna Cotta kiegyensúlyozott, finom ízével kényezteti az ízlelőbimbókat. Ezt a klasszikus olasz desszertet hagyományosan eperrel vagy „Aceto Balsamico di Modena” öntettel díszítik. A Byodo bio csokoládémousse, a bio bogyós mousse és a bio vaníliamousse csodálatos levegősségükkel nyűgöznek le. A finom por néhány lépésben, mindössze 3 perc alatt csodálatosan levegősre habosítható, ízlés szerint édesíthető, és azonnali élvezetet biztosít. A Byodo Bio Mousse desszertként vagy krémtöltelék formájában tálalható sütemények és édes péksütemények ízesítésére. A Byodo Bio Desszertek a legfinomabb bio alapanyagokból készülnek, és csodálatosan krémes vagy különösen légies desszertélményt nyújtanak.
