Byodo bio chips
2010-ben az UNESCO a mexikói nemzeti konyhát szellemi kulturális örökségnek nyilvánította. A legtöbb európai azonban a nachosra vagy a chili con carne-ra gondol, amikor mexikói ételekről van szó. Mindkettő azonban a modern Tex-Mex konyha jellegzetes étele. Ez a főzési stílus pedig az Egyesült Államokban született, és ötvözi a mexikói és a texasi elemeket. A mexikói konyha viszont a kolumbusz előtti (őslakos), spanyol, francia, arab és karibi hatások olvasztótégelye. A számos regionális különbség ellenére van egy nagy közös pont: a tortilla. Ez a mexikóiak mindennapi kenyerét jelenti. A mexikóvárosi „Népi Kultúrák Múzeuma” szerint 116 különböző változat ismert. A népszerű kukoricatortillákat valószínűleg az 5. században találták fel. Fő összetevője, a kukorica, már akkoriban is a legfontosabb alapélelmiszer volt. A régészek feltételezik, hogy a kukoricát már több mint 6000 évvel ezelőtt is termesztették Közép-Mexikóban.
Közép-Amerika ősi népei a kukoricát az istenek ajándékának tekintették. Hittek az emberek és a kukorica közötti kölcsönös függőségben. A kukorica önmagában nem tudott szaporodni. Újra és újra el kellett vetni és védeni kellett. Ugyanakkor bőséges élelmet is biztosított az embereknek. A kukorica nélkül soha nem jöhettek volna létre Közép-Amerika számos fejlett kultúrái, mint például az olmékok, a totonakok, a maják vagy az aztékok. Éppen ezért ezt a tápláló növényt szentnek tartották, és központi szerepet játszott a mitológiában. A maják például „a kukoricából készült népnek” nevezték magukat. Teremtésmítoszukban az istenek kukoricából teremtették az első embereket.
Már nem lehet pontosan visszanyomozni, mikor sütötték az első kukoricapalacsintákat. Közép-Mexikóban már 1500 évvel ezelőtt is ismert volt egy speciális tészta. A száraz, őrölés nélküli keményítőtartalmú kukoricát órákig főzték fahamuval vagy mészzel, majd kimosták és megpucolták. Amíg még nedves volt, közvetlenül tésztává őrölték. Az ebből sütött vékony, lapos kenyér ma tortilla néven ismert. Az évszázadok során a mexikói konyha elengedhetetlen részévé váltak. Sok mexikói háztartásban naponta legalább egyszer tálalják őket. Ha hússal, hallal vagy zöldségekkel töltik meg őket, „tacók” lesznek belőlük. Ha a tortillát sajttal töltik meg, „quesadillává” válik. A tortillák kulináris felhasználásának terén nincs határa a fantáziának. És ha nem tudod mindet megenni, az sem probléma. Az előző napi kukoricapogácsákat egyszerűen háromszögekre vágják, majd megsütik, így ropogós tortilla-chips lesz belőlük. A tortilla-chips-et az 1950-es évek óta gyártanak nagy mennyiségben. Észak- és Közép-Amerikában a ropogós háromszögek ma a burgonyachips legnagyobb versenytársai. De nem minden, aminek három sarka van, tortilla-chips.
A Byodo Bio-chips első pillantásra úgy néz ki, mint a klasszikus tortilla-chips. A Byodo Bio-kukorica-chips ropogós nassolási élményt nyújt, amit ízben és hangban egyaránt élvezhetsz. Az enyhén édes, borsóval ízesített bio rizs-chips-et kukoricaolajjal és egy csipetnyi sóval finomítják. A Byodo bio vörös rizs-chips-ének keleties, diós aromája nyaralási emlékeket ébreszt és utazási vágyat kelt. Ha szereti a sós pattogatott kukoricát, mindenképpen kóstolja meg a Byodo bio fekete rizzsel készült kukorica-chips-et.
Byodo Bio ropogósok finom, puffasztott olasz biokukoricából vagy biorizsből készülnek, sütés nélkül. Jelentősen kevesebb zsírt tartalmaznak, mint az olajban sült chips. Jó étvágyat!
