Allos tejmentes italok
A kora középkorig az emberek önellátóak voltak. Az ember azt ette, amit megtermelt vagy az erdőben talált. Csak a városok megjelenésével váltak a termények kereskedelmi árucikké. A kezdetben kis piacokból hatalmas kereskedelmi iparág fejlődött ki. 1900-ban egy német gazda átlagosan öt embernek termelt élelmet. 50 évvel később ez a szám már 10 volt, a 21. század elején pedig több mint 140 embert táplált. A gazdák kevesebb mint 100 év alatt több mint 28-szorosára tudták növelni termelékenységüket. Ezt a gyors növekedést elsősorban a technológiai fejlődés tette lehetővé. A századfordulón a legtöbb mezőt még izomerővel szántották. Lovak, ökrök vagy öszvérek húzták az ekét, amelyet a parasztok nyomtak a talajba: ez embernek és állatnak egyaránt megerőltető munka volt. Ma a szántót traktor húzza a mezőn. Eközben nem csak egy szántót húznak, hanem gyakran négyet vagy többet is. Míg régen egy mező felszántása néha több napig is eltartott, ma már néhány óra alatt elvégezhető.
A gépek használata kétségtelenül jelentősen megkönnyíti a parasztok munkáját. A mezőgazdaság egyéb modernizációs intézkedéseit azonban visszatekintve meglehetősen kritikus szemmel nézik. A laboratóriumban előállított állati takarmány mellett ez elsősorban a vegyi úton kezelt műtrágyák használatát jelenti. Az 1950-es évektől kezdve ezeket Európa legtöbb mezőjén kijuttatták. Sok hagyományosan családi kézben lévő gazdaság mára nagyüzemmé vált. Nyereségmaximalizálásuk gyakran közvetlenül a környezet kárára ment, mivel a rovarirtók, gombaölők és gyomirtók szennyezhetik a talajt, a talajvizet, valamint a termesztett növényeket is. Az 1970-es években először merült fel az igény az ipari mezőgazdaság alternatíváira. A természetes és valódi élelmiszerekhez azonban nehéz volt hozzájutni. Így egy Walter Lang nevű fiatal férfi önellátó projektet indított. Egy régi tanyán kézzel készítették az első gyümölcsszeleteket, saját termelésű mézzel és aszalt gyümölcsökkel. Ezeket a még fiatal egészséges táplálkozási mozgalom lelkesen fogadta. Így kezdődött az Allos – Németország egyik legfontosabb biogazdálkodási úttörőjének – fejlődése.
A fiatal márka az 1980-as évek elején nagy feltűnést keltett. Akkoriban az Allos Dél-Amerikából hozta Németországba az amarantot. Sikerült német földeken termeszteniük „az inkák csodagabonáját”. Még jóval azelőtt, hogy az amarant szuperélelmiszerként népszerűvé vált volna, már az Allos müzlik szerves részét képezte. Ezért nem meglepő, hogy sokan az egyik finom Allos müzlinek köszönhetik az amaranttal kapcsolatos első élményüket. Az idők folyamán az Allos bio-termékcsaládja bővült, és gyümölcskrémeket, kekszeket, szeleteket, gyümölcsmártásokat és készételeket is magába foglalt. Emellett a reggeli gabonapelyhek választéka is bővült. Ide tartoznak az Allos tejmentes italai is. Hat különböző változat kínál érdekes alternatívákat a tehéntej helyett.
Ha kedveli a klasszikus ízeket, akkor reggeli gabonapelyhek mellé érdemes kipróbálnia az Allos szójaitalt vagy a rizsitalt. Az Allos mandulaital kizárólag vízből, mandulából és egy csipet tengeri sóból készül. Mivel nem tartalmaz hozzáadott cukrot, a mandulaital sokoldalúan felhasználható, és melegen és hidegen egyaránt finom. A rizs-kókuszital egzotikus aromájával nyűgöz le, amelyet a kókusztej hozzáadása biztosít. Természetesen nem hiányozhat a zabos változat sem: az Allos zabital enyhén édes ízű. Az Allos tönkölybúzaital íze valamivel erősebb, mint a többi változaté.
