Vivani bio csokoládé
Kinek ne ismerős az a hirtelen csokoládé utáni vágy? Különösen stresszes helyzetekben ez az érzés szinte ellenállhatatlan. Az ok a génjeinkben rejlik. Az evolúciós biológia szemszögéből nézve már csecsemőkorban megtanuljuk, hogy az édes anyatej rendkívül kellemes jóllakottságérzetet kelt, amelyet szerető gondoskodás kísér. Ez az édes élmény az élet során is megnyilvánul. Már az ősi emberek is édes gyümölcsökkel és mézzel növelték koncentrációjukat és hatékonyságukat. Ma már tudjuk ennek okát: az egyszerű szénhidrátokat, mint például a cukrokat, a szervezet gyorsan energiává alakítja át. A szervezetben zajló különböző folyamatok miatt a magas szénhidráttartalom fokozott szerotonin-képződéshez vezet az agyban. Ezek a szerotoninok harmonizáló és hangulatjavító hatással bírhatnak. A „csokoládé boldoggá tesz” mondás ezért teljesen helytálló. Nem csoda, hogy olyan nehéz uralkodni az önfegyelmen. Amikor a kakaóbabok még bűnösen drágák voltak, ez könnyebb volt.
A maják és az aztékok idején nem volt pénz; általában kakaóbabbal fizettek. A maják királyságában a kakaó még az aranynál is értékesebb volt. A feljegyzések szerint a maják voltak az elsők, akik a kakaóbabot fizetőeszközként használták. Azonban egy újra termelődő pénznemet állandóan fenyegeti az infláció. Ennek megakadályozására a kakaótermesztést szigorúan szabályozták. A maják voltak az elsők, akik a kakaóbabot vízzel, vaníliával, chilivel és más fűszerekkel keverték össze, hogy élénkítő italt készítsenek belőle. De mivel az ember szó szerint a saját pénzét itta meg, ez az élvezet a nemesek és a papok kiváltsága maradt.
A maják kereskedői végül eljuttatták a kakaóbabokat az aztékokhoz, ahol a kakaómagok rövid időn belül szintén a domináns fizetőeszközzé váltak. Míg a maják árfolyamairól ma már szinte semmit sem tudunk, néhány azték árlista fennmaradt. Ezek a 16. század elején a kakaóbabok értékéről nyújtanak információt. Egy nagy paradicsomot már egy babért, egy halat pedig háromért cseréltek el. Egy pulykáért viszont mélyen a zsebébe kellett nyúlnia az embernek, és 200 kakaóbabot kellett fizetnie. Az aztékok nem ismertek mérlegeket. Így a nagy mennyiségeket nem lehetett lemérni, hanem meg kellett számolni őket. Az aztékok nem tizes, hanem huszados számrendszerrel számoltak. Különösen fontos számegység volt a „xiquipilli”. A xiquipilli katonai kifejezésből származik, és 8000 harcosból álló haderőnek felelt meg. A kakaóbab termesztését, szállítását és kereskedelmét xiquipilliben számolták és dokumentálták. A hordárok, akik a kakaót az ültetvényről a raktárakba szállították, általában 3 xiquipillit (azaz 24 000 kakaóbabot) vittek. Egy spanyol krónikás szerint az aztékok fővárosában található raktárakban összesen 120 000 xiquipilli volt tárolva. Ha egy bab súlyát egy grammnak vesszük, ez 960 tonnát jelentene – egy mesés vagyon.
Ma a kakaóbabok már nem a malacka bankba kerülnek, hanem csokoládévá. És pont oda is tartoznak. Ezt lenyűgözően bizonyítják a Vivani bio csokoládétáblái. A kiváló minőségű alapanyagok, a részletes szakértelem és a kakaó csodálatos világa iránti szenvedély egyedülálló élvezetet biztosítanak. A sötét csokoládé-kreációk kedvelőit elvarázsolják a 70 és 99 százalék közötti kakaótartalmú finom keserű csokoládék. Nagyon magas kakaótartalmuknak köszönhetően a táblák íze különösen intenzív és testes. A nemes, sötét ínyenc csokoládék Cassis vagy Marzipan Amaretto ízekben is kaphatók. A fehér csokoládé szerelmeseinek érdemes kipróbálniuk a Vivani Bio Fehér Vanília csokoládét őrölt bourbon vaníliarudakkal. Az olasz költő, Francesco Petrarca a 14. századi korai olasz irodalom egyik legfontosabb képviselője volt. Bár még nem ismerte a távoli azték birodalomban termő finom kakaóbabokat, egy egyszerű bölcsessége fennmaradt az évszázadok során: „Egy aprócska édesség sok keserűséget eloszlathat”. – Milyen igaz!
