lifefood Bio Life kekszek
A frissen sült kenyér említésére a legtöbb embernek összefut a nyál a szájában. Nem számít, hogy egy kiadós rozskenyérről, ropogós bagettről vagy légies lepényről van-e szó. A meleg kenyér illata ugyanis valami egészen különleges. Ez nem csupán meghozza az étvágyat, hanem kellemes érzést is kelt. Talán azért van ez így, mert a kenyér évezredek óta az emberiség alapélelmiszere. Kenyér nélkül őseink soha nem tudtak volna letelepedni. Régészeti leletek bizonyítják, hogy Észak-Afrikában már 8000 évvel ezelőtt is termesztettek gabonát. Már a neolitikumban az emberek elkezdtek gabonát tárolni, hogy lisztet őröljenek belőle. A gabonatárolóknak köszönhetően épültek meg az első városok az ókori Keleten. Amikor a gabonatárolók tele voltak, egész évben lehetett kenyeret sütni. És ott, ahol bőségesen volt kenyér, a népesség is növekedett.
A legelső kenyereket tábortűzön készítették. Az őrölt gabonából és vízből tésztát készítettek, amelyet egy botra tekertek, majd a parázs fölé tartottak. Egy másik módszer az volt, hogy nagy köveket melegítettek a tűzben, amelyeken a vékonyra kinyújtott tésztát megsütötték. Kezdetben csak kovásztalan kenyeret sütöttek. A kovászos kenyértészta elkészítéséhez először víz-liszt keveréket kell készíteni az erjedéshez. A kovásztalan kenyér gyorsan megkeményedik és kiszárad, míg a kovászos kenyér több napig is szálas marad. Az ókori Egyiptomban legalább 16 különböző kovászos kenyeret sütöttek. Az egyiptomi pékek már nem a tábortűznél dolgoztak, hanem agyagból készült sütőkemencékben.
A középkorban lényegesen kevesebb kenyeret fogyasztottak, mint az ókorban. Ennek jó oka volt. Bár I. Károly 812-ben a Capitulare de villis rendeletekben meghatározta a pék szakma kiemelt helyzetét, csak kevesen élvezhették a kenyeret. Mivel a kenyér drága volt, a legtöbb ember inkább köleskását evett. Csak a késő középkorban vált a kenyér alapélelmiszerré. Azóta minden közép-európai városban vannak pékségek. Régen a pékmesterséget még cukor- és mézeskalács-pékekre, valamint fehér és fekete pékáruk készítőire osztották fel. A különböző céhek azonban folyamatosan vitatkoztak arról, kinek mit szabad sütnie, és mit nem. Bár ezeket az irányelveket mára már eltörölték, a klasszikus kézművesség a mai napig alig változott: a gyors, szép kéreg kialakítása érdekében a kenyeret és a zsemlét általában 230–280 °C-on sütik elő, majd alacsonyabb hőmérsékleten fejezik be a sütést.
A péksütemények tökéletes alternatíváját jelentik a lifefood gluténmentes, bio Crackers kekszek, amelyeket alacsony hőmérsékleten, lassan szárítanak. A ropogós-fűszeres bio snackek széles ízválasztékban kaphatók. A lifefood enyhe ízű Life Crackers bio Chia Hemp finom mandulából, aranybarna lenmagból, diós ízű kender- és chia-magból készül. Finom kenhetőkrémekkel együtt is remekül ízlik, de egyszerűen önmagában is fogyasztható. Akik a kiadósabb rágcsálnivalókat kedvelik, azoknak érdemes kipróbálniuk a sárgarépából, lenmagból és napraforgómagból készült bio Life Crackers Carrot-ot, vagy a tipikus mediterrán fűszerekkel ízesített, finom bio Life Crackers Italian-t. A lifefood Life Crackers-ével ropogós kenyeret élvezhet szendvicsek vagy kanapék alapjaként. Hagyja, hogy meglepje, milyen finom lehet a nyers étel!
