ErdmannHAUSER kenyérrudacskák

Az egyik oka annak, hogy Olaszország az egyik legnépszerűbb utazási célpont, kétségkívül a finom ételek. Természetesen Olaszország „csizma” alakú területe tájképi és kulturális szempontból is rengeteget kínál. De a gasztronómiai hangulat és a jellegzetes konyha teszi teljessé az élményt. Ha valaki rátalált egy remek helyre a Piazza-n vagy az egyik kis mellékutcában, a pincér először két elengedhetetlen dolgot hoz az asztalra. A borospoharak mellett – különösen Olaszország északi részén – gyakran egy kosár grissinit is tesznek az asztalra. Az akár 30 cm hosszú, ujjvastagságú grissini ott népszerű előételnek számít. A klasszikus recept durumbúzalisztből, vízből, élesztőből, olívaolajból és sóból áll. Vannak azonban olyan változatok is, amelyeket oregánóval, szezámmal vagy köménnyel ízesítenek. Az elkészítés nagyon egyszerű: De a tésztának bőven kell hagyni időt. Utána vékony „kolbászokká” sodorják. A sütőben rövid ideig, magas hőfokon sütik át. Ezáltal nemcsak tartósak lesznek, hanem harapáskor csodálatosan roppannak is. A hagyományos torinói grissini a jellegzetes csavart formájukról ismerhetők fel, ami elárulja, hogy kézzel sodorták őket. Ha viszont viszonylag sima a felületük és egyforma hosszúságúak, akkor géppel készültek. A házi grissini mindig jó jel az étterem minőségét illetően. Azok a trattóriák, ahol a grissinit még mindig házi módon készítik, általában nagyobb hangsúlyt fektetnek más ételek hagyományos elkészítésére is.

Az olasz konyha szerelmeseit nem fogja meglepni, hogy a kenyérrudacskákat Piemontban találták ki. Az Alpok szélén fekvő területet sok ínyenc a kényeztetés régiójának tartja, de nem a minimalista haute cuisine értelmében. A hatalmas tányér közepén egy csipetnyi mártással tálalt mini adagok inkább kivételt jelentenek. Piemontban igazán jól lehet lakomázni. Erre az ember szívesen szán egy kicsit több időt. Itt alakult ki az 1980-as évek közepén a Slow Food mozgalom, amely az étkezési kultúra megőrzése mellett kötelezte el magát. A paraszti gazdálkodás, a kézműves élelmiszer-előállítás, valamint a mérsékelt életritmus alapvető témái a Slow Food szcénának. Amit ma a világ minden táján az ínyencek gyakorolnak, az mindig is része volt a piemonti étkezési kultúrának. Aki helyszínen szeretné megismerni a piemonti konyhát, annak a legjobb, ha vasárnap a „pranzo” idején teszi ezt. Erre az ebédre legalább 3 órát érdemes szánni. Mivel mindig több mint négy fogást szolgálnak fel, egyes séfek akár tízfogásos menüket is tálalnak. Így a reggelit nyugodtan kihagyhatjuk.

A tapasztalt piemonti látogatók a „pranzo” során nem is nézik meg az étlapot, hanem a ház ajánlására bízzák magukat. A legtöbb étkezés hideg előételekkel kezdődik, mint például olajbogyó, lardo (fűszeres, borsos szalonna) és csípős hegyi sajt. Emellett máris nassolhatunk néhány grissinit. A meleg előételek közül például a töltött cukkini virágok (caponèt) kényeztetik az ízlelőbimbókat. Piemontban nem ritka a két tál tészta; mindkettő azonban főételként is tálalható. A fűszeres sült nyúl vagy a vörösborban párolt marhahús az étkezés csúcspontja. Kísérőként általában párolt zöldségeket szolgálnak fel. Olaszország egyik legjobb bortermelő régiójában természetesen nem hiányozhat az étkezés mellé egy üveg jó bor. A nemes szőlőfajták mellett itt találhatók a világ legjobb mogyorói és a híres piemonti cseresznye is. Aki már nincs helye a desszertre, az örülhet egy szelet diós süteménynek és egy eszpresszónak. Vagy mit szólna egy másik híres piemonti specialitáshoz: a panna cottához?

Akinek most megjött az étvágya, és finom olasz ételeket szeretne főzni, az az Erdmann Hauser kenyérrudacskáival stílusosan indíthatja az étkezést. A négy finom, ropogós rudacska-változat felpezsdíti a nassolás szerelmeseinek vérét. Akik kedvelik a hagyományos mediterrán konyhát, azoknak tetszeni fognak a lágy, olívaolajos kenyérrudacskák. Tengeri sóval, oreganóval és chilivel ízesítve szinte minden előétel-tálra illenek. A pörkölt szezámmal ízesített tönkölybúza kenyérrudak ízvilága különösen kiegyensúlyozott a teljes kiőrlésű tönkölybúza- és a tönkölybúza-liszt kombinációjának köszönhetően. A sajtos és a pizzás változatok esetében az ízvilág kissé sósabbá válik. Míg a sajtos kenyérrudacskákat erős Emmentaler és kemény sajttal ízesítik, addig a pizzás kenyérrudacskák olívaolajat, fokhagymát, sajtot és bazsalikomot tartalmaznak. Az ErdmannHAUSER mediterrán kenyérrudacskákat kolbásszal, sajttal vagy sós mártogatóssal is kombinálhatja. Így mindig lehet egy ropogós darabka Piemont az asztalán.