Allos bio kenhető „Iss mir nicht Wurst”
Azt mondani, hogy a német étkezési kultúra a kolbász köré épül, szinte alulbecsülés. Hiszen egyetlen más országban sincs annyi kolbászfajta, mint Németországban. Itt a hentesek több mint 1 500 különböző fajtát állítanak elő. Németország emellett a kolbászfogyasztás terén is világelső. Hongkongban, Ausztráliában vagy az USA-ban összességében több húst fogyasztanak, de nem darált, fűszerezett és feldolgozott hús formájában. Ebben az országban évente fejenként közel 30 kg kolbászt és sonkát fogyasztanak. Míg Dél-Németországban főként főtt kolbászt szolgálnak fel, addig északon a nyers kolbászok, például a szalámi vagy a Mettwurst népszerűbbek. A Bratwurst minden szövetségi tartományban nagyon népszerű. Türingiában vagy a nürnbergi régióban pedig egyenesen identitásalkotó kulturális értéknek számít. Németországban a kolbász mindig ott van a tányéron vagy a kenyéren: reggelire, kiadós uzsonnára és természetesen vacsorára is.
A kora középkorig a húsipari termékeket általában maguk a parasztok állították elő. Majd a 13. században szinte mindenhol betiltották a magánházakban történő vágást. Ettől kezdve a húst csak kijelölt helyeken lehetett feldolgozni és értékesíteni. Sok városban a henteseknek a város szélén egy sor standot jelöltek ki. Csak ezeken a nyilvános „hentespultokon” gyakorolhatták mesterségüket. Ott a uralkodó által kinevezett húsellenőr is felügyelte a minőséget, a higiéniát és az árazást. Mivel egy városban az összes hentes egymás mellett dolgozott, a szakosodás már korán kialakult. Voltak szakemberek, akik a vágásra koncentráltak, a szalonnavágók a sonkáért feleltek, a kolbászmesterek pedig a kolbászok készítéséért. A 17. században Németország több mint 300 független kis- és közepes méretű államból állt. Mivel ezek mindegyike saját vágóhídat tartott fenn, Németország-szerte regionális kolbászspecialitások alakultak ki. És ez a sokszínűség a mai napig megmaradt.
Évszázadokon át a kolbász volt az egyik kevés olyan húskészítmény, amelyet időnként még a köznép is megengedhetett magának. Ezért meglehetősen gyakori volt, hogy a parasztok és a kézművesek különleges alkalmakkor kolbászt ajándékoztak. A 19. század közepe óta a henteseknek már nem kell kijelölt körzetekben dolgozniuk. A kolbász ma is mindennapi étel Németországban. Sütve, káposztával tálalják, zsemlébe töltve vagy felszeletelve, kenyérre helyezve.
A 21. században azonban egyre többen szeretnének lemondani az állati eredetű termékekről, vagy legalábbis csökkenteni a húsfogyasztásukat. De ha el akarod kerülni a húst és a kolbászt, nem kell lemondanod a kiadós ételekről. Az „Iss mir nicht Wurst” termékcsaláddal Allos kiadós, kenhető növényi kolbász-alternatívákat kínál. Fűszeres ízükkel egyaránt elnyerik a vegánok, a vegetáriánusok és a flexitariánusok tetszését. A vörös vagy barna lencséből készült kenhető krémek a kolbászra jellemző állagukkal és füstös ízükkel nyűgöznek le. Az „Iss mir nicht Wurst” kolbászkremi a Sucuck, Krakauer, Teewurst és Liverwurst változatokban kapható. Kóstold meg őket retekkel, salátalevelekkel vagy paradicsomszeletekkel díszítve zsemlén, paraszti kenyéren és teljes kiőrlésű kenyéren. Az Allos „Iss mir nicht Wurst” kolbászkremai tisztán növényi kiegészítői a kiadós harapnivalóknak.
