Tartex bio vacsora-kenhetőkrémek
Ma már nehéz elképzelni, de a 19. századig egész nyáron nem főztek sört Bajorországban. Ugyanis akkoriban főként alsóerjesztésű sört ittak, amelynek erjedése 4 és 8 fok közötti hőmérsékleten kellett, hogy zajlódjon. A forró üstök nyáron gyakran pusztító tüzeket okoztak a sörgyárakban. 1539-től kezdve a sörfőzési törvény elővigyázatosságból április 23. és szeptember 29. között megtiltotta a sörfőzést. Annak érdekében, hogy a lakosság ne maradjon sör nélkül ebben az időszakban, nagy sörkészletet kellett felhalmozni. Ezért márciusban és áprilisban erősen főzték a sört, hogy az nyárig eltartható legyen. Mivel ezt a „márciusi sört” nem pasztőrözték, magasabb hőmérsékleten gyorsan megromolhatott. Ahhoz, hogy nyáron is felszolgálhassák, a sörfőzőknek ki kellett találniuk valamit, mivel ipari hűtőrendszerek még nem léteztek. Így a sörgyárak elkezdték a drága borostyánszínű nektárt mély sörpincékben tárolni. Münchenben ezeket a pincéket többek között az Isar folyó partján alakították ki. A magas talajvízszint miatt itt nem lehetett olyan mélyre ásni, mint általában. A pince hőmérsékletének további csökkentése érdekében a folyópart talaját kavicscal borították be, és gesztenyefákat ültettek. Sekély gyökereik nem károsították a pinceboltozatokat, nagy leveleik pedig megfelelő árnyékot nyújtottak.
Nem telt el sok idő, és az első sörfőzők padokat állítottak fel a gesztenyefák alá, és ott helyben szolgálták fel a sört: megszületett a sörkert. Az árnyékos sörszolgáltató helyek hamarosan München egyik legkedveltebb célpontjává váltak. De a sörkert iránti lelkesedést nem osztotta mindenki. Több müncheni vendéglős attól tartott, hogy a vendégek napsütésben elvándorolnak, és panaszt tettek a sörfőzők ellen a királynál. 1812-ben azonban I. Max király engedélyezte a müncheni sörgyáraknak, hogy sörpincéik felett sört szolgáljanak fel „Minuto”-ban (csak pohárban) és kenyeret. Más ételek és italok értékesítése azonban továbbra is szigorúan tilos maradt. Ezért a sörkertek látogatói egyszerűen magukkal hozták az ételüket. Ez a hagyomány a mai napig fennmaradt Felső-Bajorországban, valamint Felső- és Közép-Frankföldön. A „Brotzeit” (könnyű étkezés) azonban korántsem korlátozódik a sörkertekre vagy Bajorországra. Ez a sós falat ugyanúgy a német kultúra része, mint az angol teázás. Néhány szelet kenyeret tartalmaz, és általában sonka, sajt, kolbász, húsgombóc stb. is szerepel benne. Ez a falat általában meglehetősen egyszerű, de jól csillapítja az éhséget. Akár túrázás közben, akár a munkahelyen, akár szünetben – mindig van idő egy könnyű étkezésre.
Ha nem szeretne állati eredetű termékeket fogyasztani, attól még nem kell lemondania az „Abendbrotaufstrich”-ról. A Tartex vegán vacsora-kenhetői ugyanolyan kiadósak és ízletesek, mint a legjobb húsos kenhetőkrémek. Kiváló minőségű növényi alapanyagok, mint a paradicsom, a paprika vagy a napraforgómag, képezik az ízletes változatok alapját. Nem csak a vegánok találják ellenállhatatlannak ezeket a kenhetőket. Akik kedvelik a mediterrán és kiadós ízeket, azok imádni fogják a bio cseresznyeparadicsomos rukkolás kenhetőt. Az ízletes paradicsom és a rukkola finom kesernyés íze különösen ízletes kombinációt alkot. Az „Bio Tomato Olive Spread” szintén elbűvölő mediterrán ízvilággal rendelkezik. Kiválasztott zöld és fekete olajbogyók adják ennek a növényi kenhetőnek a páratlan ízét. Igazi csemege, különösen sötét teljes kiőrlésű kenyérre kenve.
A bio paprika-trió kenhető krém viszont a helyi alapanyagokra helyezi a hangsúlyt. A piros, sárga és zöld paprika a paradicsommal kombinálva garantálja a klasszikus zöldséges élvezetet. Ezzel szemben a bio fűszeres paradicsom kenhető krémben minden megtalálható: a paradicsom, a paprika, az olívaolaj és egy csipetnyi chili biztosítja a szükséges élénkséget, hogy kényeztesse az ízlelőbimbóit. Ez a krém nem marad sokáig az üvegben, de sokáig emlékezetes marad. A Tartex bio vacsora-krémjei olyanok, mintha a termelői piacra látogatnánk – csupán csavaros kupakkal.
