GSE bio gabonafűfélék
Az USA-ban a búzafű- és árpafű-levek már régóta nem számítanak titkos tippnek. Számos neves színész és sportoló posztol a különböző médiumokban a napi zöld levéről. Eleinte ezeket csak bioboltokban és gyümölcslébárokban lehetett megvásárolni. Ma azonban annyira divatosak, hogy a nagyvárosok kávézóiban is kínálnak zöld leveket. A kávé helyett egyre több városlakó kér „búzafű-levet”. Európában is a búza- és árpafű mára a „zöld szuperélelmiszer” hírnevét élvezi. Szerencsére ez a két növény közvetlenül a küszöbünk előtt terem. Az árpafű nem más, mint az árpa csírázás után nem sokkal kialakuló fiatal hajtásai. Hasonlóképpen a búzafű is csupán a fiatal búzahajtásokból áll, amelyeket egyszerűen levágnak.
Úgy gondolják, hogy a búzafüvet már 5000 évvel ezelőtt is gyógynövényként használták Egyiptomban és Mezopotámiában. Az ókori Görögország orvosai és tudósai is nagy érdeklődést tanúsítottak a gabonafűfélék iránt. Sajnos a fűfélék használatáról és hatékonyságáról szóló feljegyzéseik nem maradtak fenn. A Római Birodalom bukása miatt az orvostudományról és a gyógynövénygyógyászatról szóló számos ókori írás örökre elveszett. Valószínű, hogy a druidák és a gyógynövényismerő asszonyok szájhagyomány útján adták át a gabonafűfélékkel kapcsolatos tudást. Csak a középkori kolostori orvoslásban jelentek meg újra írásos formában. Hildegard von Bingen például megjegyezte, hogy az emberek nem tudják megemészteni a friss füvet. Azt levé válik, vagy más módon kell feldolgozni. A klasszikus kínai gyógyászatban a búzafű régóta fontos szerepet játszik a szervezet belső megerősítésében. A gabonaféléket hasonló módon használták a közép-ázsiai nomádok vagy az amerikai őslakosok is. Sámánjaik a vadon termő búzafű kivonatait használták sebkezelésre.
A nyugati világban a gabonafélékben rejlő lehetőségeket az 1930-as évekig nem igazán ismerték. Ekkor az amerikai mezőgazdasági kutató, Charles F. Schnabel egy takarmánykísérlettel szenzációt keltett. Megállapította, hogy a búzafűvel etetett csirkék majdnem kétszer annyi tojást tojtak, mint a hagyományos takarmányon nevelt társaik. Schnabel felfedezte, hogy a búzafű érdekes mennyiségű ásványi anyagot, nyomelemet és vitamint tartalmaz. Az orvosi folyóiratokban megjelent számos cikk hatására hatalmas gabonafű-láz tört ki. A Csendes-óceán másik oldalán a japán farmakológus, Dr. Yoshihide Hagiwara volt felelős az árpafű nagy áttöréséért. Évtizedeken át több mint 200 különböző zöld növényt vizsgált. Ennek során felfedezte az árpafűben található értékes életerő-anyagok egyedülálló összetételét. Ennek köszönhetően az árpafű hamarosan Japán egyik legnépszerűbb gyógynövényi kiegészítőjévé vált.
Ha árpa- vagy búzafűvel szeretné támogatni vitalitását, egyszerűen termesztheti azokat egy virágcserépben az ablakpárkányon. A szárakat azonban utána még ki kell facsarnia. A GSE bio árpafű-porával és bio búzafű-porával ez gyorsabb és egyszerűbb. Mindkét por napi fogyasztásra készült, és smoothie-kba vagy gyümölcslevekbe keverhető. 120 g-os, 250 g-os, 500 g-os kiszerelésben, valamint 1 kg-os utántöltő csomagban kaphatók. Azok számára, akik nem isznak turmixokat, de szintén szeretnék étrendjüket kiegészíteni az édes fűfélével, az árpafű és a búzafű tabletta formában is elérhető. A tabletták 240, 500 és 2000 darabos nagycsomagokban kaphatók. A GSE gabonafűi por vagy tabletta formájában tartalmazzák a teljes növény értékes tápanyagait.
