Naturata bio zöldségalaplé
Csak nagyon kevesen tudják, mennyi evőeszközük van otthon. Még a padláson is gyakran találhatók dobozok nagymama régi ezüst evőeszközeivel. Ha összeadjuk az összes kést, villát és kanalat, manapság sok háztartásban könnyen elérheti a 300 darabot. A középkorban az emberek csak álmodhattak ennyi evőeszközről – főleg fémből készültről. 1580-ban a francia író, Michel de Montaigne bejárta Németországot. Utazási naplójában leírta, hogy még mindig nem volt „annyi kanál, amennyi ember ült az asztalnál”. Ennek oka az volt, hogy a 16. századi fogadók általában csak szűkösen voltak felszerelve edényekkel és evőeszközökkel. Az utóbbiakat általában a vendégeknek maguknak kellett magukkal hozniuk. Hosszú ideig szokás volt, hogy a kést, a villát és a kanalat egy övtáskában hordták az övön. Ezt a kis bőrtáskát „Beisteck”-nek nevezték, amelyből később a német „Besteck” (evőeszköz) szó származott.
Az arisztokrata körökben a 17. században divatba jött az evőeszközök egységes készlete, amely késből, villából és kanálból állt. A villák használata csak néhány évtizeddel korábban honosodott meg. Hiszen a késő középkorig a három- és négyágú villákat az ördög szimbólumainak tartották, ezért az egyház bojkottálta őket. A kések viszont nem jártak negatív következményekkel az üdvösségre nézve.
Ezzel szemben az étkészletek hosszú történelemre tekintenek vissza. Az égetett agyagból készült főzőedények már i. e. 7000 körül is léteztek. Ezekben az edényekben levest is főztek. Feltételezik, hogy az emberek nem sokkal később faragták ki az első merőkanalakat. A legrégebbi, nyéllel ellátott kanalakat Egyiptomban találták, és i. e. 4000 körülről datálják őket. Az ókori Földközi-tengeri térségben már akkoriban is elterjedtek a fém evőkanalak. A fennmaradt forrásokból kitűnik, hogy az ókori Rómában a kanalak népszerű ajándékok voltak a vendégek számára.
A Római Birodalom bukása után Európában a kanalak ismét primitívebbé váltak. A középkorban létező kevés kanál nem ovális, hanem kerek és viszonylag lapos volt. Az arab világban viszont a díszesen kidolgozott kanalakat státuszszimbólumnak tekintették. Ezenkívül illedelmesnek számított a levest kanállal enni, ahelyett, hogy a tálból szürcsölgetnék. A fémkanalak iránti tendencia Európában is kialakult a hazatérő keresztesek hatására. Ez azonban a királyi és hercegi udvarokra korlátozódott. A köznépnek hosszú ideig be kellett érnie fa- vagy szarvkanalakkal.
Manapság már nagy lépést tettünk előre. Még egy levesetikett-könyv is létezik, amely meghatározza, hogyan kell a levest kanállal fogyasztani. Eszerint a kis leveskanalakat közvetlenül a szájba kell helyezni, míg a nagyobbakat a száj oldalán kell bevinni. Németországban egyébként a sűrű és a tiszta levesek egyaránt népszerűek. A levesek gyorsan elkészíthetők és mindig finomak. A Naturata fűszeres bio zöldségalapjai ízletes alapot nyújtanak levesekhez és mártásokhoz. A biogazdálkodóktól származó, gondosan kiválasztott alapanyagokból készülnek, és kiadós élvezetet nyújtanak.
A petrezselyemmel és kurkumával ízesített Naturata Zöldségalap Classic olyan ízletes zöldségeket tartalmaz, mint a zeller, a sárgarépa, a paszternák és a hagyma. A Naturata bio élesztővel készült zöldségalaplét sós lóhere, kapor, paszternák és hagyma adja a kiadós ízhatást. Ha nem szeretne élesztőt használni a főzéshez, válassza a Naturata élesztőmentes fűszeres zöldségalaplét vagy a Naturata élesztőmentes mediterrán zöldségalaplét. A kakukkfű, a lestyán, a bazsalikom, a petrezselyem, a fűszeres kakukkfű és a kapor jellegzetes aromát kölcsönöznek. Naturata zöldségalapléi fokozzák az ételek ízét, finomítják a mártásokat, kerekítik a zöldséges ételeket, de klasszikus levesként is kiválóan ízlenek.
