Birkengold xilitoltartalmú rágógumi
A legtöbb iskolában tilos az óra alatt rágógumit rágni. A kutatók azonban rájöttek, hogy a rágógumi pozitív hatással van a figyelemfenntartási képességre. Amíg a rágóizmok dolgoznak, az agy jobb vérellátást kap, és így több oxigénhez jut. A szájban található idegsejtek aktiválása pedig viszont stimulálja az agysejteket. Sok feltaláló, művész és kreatív gondolkodó rágógumit használ munka közben.
Már az újkőkorban is rágtak az észak-európai emberek kis darab nyírgyantát. Az ókori görögök a masztixfa gyantáját használták. Kínában ginsenggyökereket rágtak. A mai rágógumi ükapja a közép-amerikai szapodilla fa. Ha felforraljuk a felvágott kéregből kicsepegő fehér nedvet, viszkózus masszát kapunk, amelyet kiszáradás után „chicle”-nek neveznek. Még a maják is rágtak apró chicle-darabkákat több mint 2000 évvel ezelőtt. A maja civilizáció rejtélyes bukása után más fejlett kultúrák vették át a stafétát. Az aztékok a foguk tisztítására és a leheletük frissítésére rágták. A chicle-t azonban csak a gyermekek és a hajadon nők rághatták nyilvánosan. A házaspároktól elvárták, hogy csak a saját négy faluk között rágjanak. A nyilvános rágás azt jelezte, hogy az illető még mindig partnert keres.
Észak-Amerikában John B. Curtis tekinthető a rágógumi feltalálójának. 1848-ban dobta piacra az első kereskedelmi forgalomban kapható „rágógumit”. Úgy tűnik, hogy a lucfenyőgyantából és méhviaszból készült találmánya egy régi indián receptre épült. A rágógumi áttörése azonban csak néhány évvel később következett be. A feltaláló, Thomas Adams, a mexikói chicle-t vizsgálta, hogy abból természetes gumi alternatívát fejlesszen ki. Mivel kísérletei sikertelenek maradtak, stratégiát váltott. 1859-ben megkapta az első szabadalmat a chicle-alapú rágógumira. Ezeknek a rágógumiknak az első generációja még íztelen kis golyók formájában jelent meg. Hamarosan azonban más gyártók is elkezdték édesíteni rágógumijaikat, vagy ízesítőket adtak hozzájuk. A 19. század végén az alakjuk is megváltozott. A kis golyók helyett most már bevágásokkal ellátott csíkok jelentek meg, amelyek lehetővé tették a kereskedők számára, hogy azonos méretű darabokat tépjenek le belőlük. Csak a 20. század elején váltak a kisebb, egyenként csomagolt rágógumicsíkok a szabvánnyá. Az 1940-es években az amerikai katonák poggyászaiban jutottak el Európába és Ázsiába. Rövid időn belül már minden kontinensen rágták a rágógumit.
A 20. század első felében olyan nagy mennyiségű rágógumit gyártottak, hogy a chicle ideiglenesen hiánycikké vált. Mivel a chicle előállítása bonyolult és viszonylag drága, számos rágógumigyártó elkezdte szintetikusan előállítani a rágógumi-tömeget. A legtöbb gyártó azonban titokban tartja az összetételét. A Birkengold megújuló nyersanyagokra támaszkodik xilitoltartalmú rágógumijainál. A Birkengold rágógumik rágóanyaga a sapotilla-fa nedvéből és kandelilla-viaszból készül. Cukor helyett xilitollal édesítik őket. A vegán Birkengold xilit-rágógumik olyan ízekben kaphatók, mint a fahéj, a teafaolajos menta, a zöld menta és a gyümölcs. A klasszikus xilit-rágógumik mellett a Birkengold kozmetikai fogápoló rágógumik széles választékát is kínálja. Ezek ízüket is kizárólag xilitből és természetes aromákból nyerik. Akár útközben, otthon, vagy egyszerűen csak a nap folyamán – a Birkengold xilitolos rágógumik mindig ízletes választás.
