Schoenenberger Természetes növényi gyümölcslevek

A gyógyászat története jóval a szentírások megjelenése előtt kezdődött. Ezért az első gyógyászati gyakorlatokról szinte semmit sem tudunk. Feltételezhető azonban, hogy már a neandervölgyi emberek is tudtak bizonyos növények és gyógynövények jótékony hatásairól. A mai Irak területén a kutatók felfedeztek egy 40 000 éves sírt, amelyet egy gyógyítónak tulajdonítottak. A sírmellékletekben hét különböző gyógynövény nyomait találták meg. Már abban az időben is kellett lennie olyan embereknek, akik a gyógyítás művészetére szakosodtak. Az első orvosi írások valószínűleg az ókori Egyiptomban keletkeztek. Kr. e. 2600 körül Imhotep, a sokoldalú tudós, 200 betegséget és azok kezelését írta le. Körülbelül ezer évvel később Babilonban született a „Hammurabi-törvénykönyv”. Ez a törvénygyűjtemény említi először az orvosi hivatást. A szakmai díjak mellett a sikertelen kezelésekért járó büntetéseket is meghatározta.

Az ókori Keleten a vallás és a gyógyítás még szorosan összefüggött egymással. Számos betegséget gonosz szellemekre vagy bosszúálló istenekre fogtak. Csak Kr. e. 4. században törekedtek a görög orvosok munkájuk logikai-racionális alapjainak megteremtésére. Leghíresebb képviselőjük, Kos-i Hippokratész, a négy testnedv elméletének megalkotója is volt, amely több mint 1200 éven át meghatározta a nyugati orvoslást. Elméletének szerint az emberi testben négy fontos folyadék volt jelen, nevezetesen a vér, a nyálka, a fekete epe és a sárga epe. Hippokratész szemszögéből az egészség és a jóllét elsősorban attól függött, hogy a négy folyadék harmonikus egyensúlyban volt-e vagy sem.

A Római Birodalom bukása után a könyvek ritka árucikknek számítottak. A lakosság nagy része sem írni, sem olvasni nem tudott. Az ókori orvosok írásai így az ókori Európában egyre inkább feledésbe merültek. Csak a kolostorkönyvtárakban maradt fenn néhány példány a régi görög és római orvosi könyvekből. Ezzel szemben a világ ázsiai részén egészen más volt a helyzet. Az arab és perzsa tudósok az ókori orvosok, filozófusok és természettudósok ismereteit használták fel új felismeréseik alapjául. A tudomány és az orvostudomány óriási fejlődésen ment keresztül a Keleten. Már a 10. században az arab orvosok komolyan megkérdőjelezték a négy testnedv elméletét. A nyugati világban viszont ezt az elméletet még közel 600 évig követték. Még az ókori sebészek szintjét is csak a késő középkorban sikerült elérni Nyugat-Európában.

A 6. és a 12. század között a kolostori orvoslás dominált Európában. Az egészségügyi ellátásban jártas apácák és szerzetesek egyaránt orvosként és gyógyszerészként dolgoztak. A szükséges gyógynövényeket általában a saját kolostorkertjükben termesztették. Csak a középkor vége felé került sor arra, hogy az orvostudomány a kolostorokból a lehető legnagyobb mértékben az egyetemekre helyeződjön át. Hosszú ideig azonban erősen befolyásolta a teológia, a filozófia, az alkímia és a négy testnedv-elmélet különböző változatai. Csak a 19. században vált megállíthatatlanná a természettudomány diadalmenete.

Az alkímia és a babona végre kiszorult az orvostudományból. Az orvosok most már igyekeztek hangsúlyozni az orvostudomány komoly és felvilágosult tudomány jellegét. A népi gyógyászatban meglehetősen sikeres módszereknek az a hírük járt, hogy nem professzionálisak. Az iparosodás során sok gyógynövény feledésbe merült. Helyettük a modern orvosok a szintetikus tablettákat és gyógyszereket részesítették előnyben. A századfordulón azonban új érdeklődés ébredt a természetgyógyászat iránt. E korszak egyik úttörője a fiatal gyógyszerészhallgató, Walther Schoenenberger volt. Amikor szülei konyhájában modern laboratóriumi technikával vizsgálta a frissen kinyomott növényeket, felfedezte, hogy a növényi levek rendkívül koncentrált természetes hatóanyagokat tartalmaznak. 1927-ben saját természetes gyümölcslé-gyárat alapított Stuttgart közelében. 1961-ben a „friss növényekből préselt gyümölcsleveket” vény nélkül kapható gyógyszerekként felvették a gyógyszertörvénybe.

Ma a Schoenenberger termékválasztéka számos gyógynövényből készült természetes gyümölcslevet tartalmaz. A gyógynövényeket bio gazdálkodás keretében termesztik, és egyszerű préseléssel dolgozzák fel gyümölcslévé. Az olyan adalékanyagoktól, mint a cukor, az alkohol vagy a tartósítószerek, következetesen eltekintünk. A természetes fehérhárfa-gyümölcslé támogatja a szív- és érrendszer működését. Hatóanyaga a friss fehérhárfa-levelek és virágok préselt gyümölcslevéből, valamint a fehérhárfa-gyümölcs húsának vizes kivonatából származik. A természetes zsályalé friss zsályagyógynövényből készül. A zsályalé egy hagyományos gyógynövénykészítmény, amely enyhíti a száj- és garatnyálkahártya gyulladása által okozott kellemetlen érzést. A természetes articsókalé természetes hatóanyag- és keserűanyag-tartalmának köszönhetően serkenti az emésztést. Ezért hagyományosan enyhe emésztési problémák esetén alkalmazzák. A legtöbb egyéb gyógynövényi léhez hasonlóan ez a készítmény is hagyományos gyógyszer, amelyet kizárólag a hosszú évek óta tartó alkalmazás alapján regisztráltak. A Schoenenberger természetes növényi levek a természet eredeti formájában jelennek meg. Ezek az egyedülálló gyógyszerek számos rendellenesség esetén nyújtanak segítséget, enyhítik a kellemetlen érzéseket és támogatják a szervezet működését.