Fontaine Konzervhal
A Föld felszínének közel kétharmadát víz borítja. Ezzel szemben az összes kontinens szárazföldi területe együttesen is csupán egyharmadát teszi ki. Mivel az óceánok az űrből nézve kékes csillogást árasztanak, a Földet „kék bolygónak” is nevezik. Érdekes módon manapság többet tudunk az űrről, mint a mélytengerről. Az óceánok eddig alig tártak fel titkaikból. Látszólag végtelen kiterjedésükkel és kimeríthetetlen mélységükkel az óceánok éppoly lenyűgözőek, mint amennyire fenyegetőek. Az ókorban az emberek azt gyanították, hogy a világ vége a hullámok horizontján túl fekszik. A viharok a tengerből érkeztek, a sötét mélységekben pedig rettenetes tengeri szörnyek lajtak. Mivel azonban a tenger élelmiszerforrásként elengedhetetlen volt, néhány bátor ember mégis újra és újra kockáztatta az utat a vízre. Már a paleolitikum idején is kimentek az emberek a tengerre kivájt fatörzsekben. Az első halászok a part közelében maradtak, vagy legfeljebb a láthatáron lévő szigetekig hajóztak. A veszélyes nyílt tenger miatt ez évezredekig nem változott. Kr. e. 7000 körül azonban a Földközi-tengeren olyan hajókat kezdtek építeni, amelyekkel messzebb is el lehetett merészkedni. A legrégebbi ismert hajábrázolást Egyiptomban találták. Egy i. e. 5000 körüli papiruszcsónakot ábrázol. A norvég felfedező, Thor Heyerdahl 1970-ben bebizonyította, hogy egy ilyen szerkezet valóban tengerképes lehet. Újjáépített egy papiruszcsónakot, és azzal Marokkótól Barbadosig hajózott.
A papiruszcsónakok korában néhány tengerészeti nemzet elkezdett mélytengeri halászatot folytatni, mivel a meleg part menti vizekben ugyan rengeteg hal volt, de ezek nem voltak különösebben nagyok. Az igazán nagy fogás messzebb várt. Amikor a part már nem volt látható, a nap és a csillagok állása alapján kellett tájékozódni. Itt kint a halászok kis csónakjaikban teljesen ki voltak téve az elemeknek. De olyan halakat is foghattak, amelyek nehezebbek voltak, mint a juhok. E hatalmas mennyiségű hús miatt a halászok sok kockázatot és megpróbáltatást vállaltak. Az ókorban a terméskiesés miatti éhínségek nem voltak ritkák. A halászatnak köszönhetően azonban a part menti városokat sokkal kevésbé fenyegette ez a veszély, mint a belföldi településeket. Az sem véletlen, hogy a legősibb városok a tengerparton feküdtek, hiszen a nyílt tengeri halászat és a tengeri kereskedelem szilárd gazdasági alapot jelentett.
A tonhal mindig is az egyik legfontosabb étkezési hal volt. Egyes fajok súlya több száz kilót is elérhet. Hagyományosan az ilyen óriási halakat (ennek megfelelően erős) horgászbotokkal fogták. Az ipari mélytengeri halászat megjelenésével azonban ez már a múlté lett. Ettől kezdve a tonhalrajokat egyre inkább szonárral követték nyomon, és hatalmas vonóhálókkal fogták be őket. Ennek a módszernek köszönhetően egyes területeket mára szó szerint kihalásztak. Ráadásul évente több millió tonna tengeri élőlény végzi úgynevezett járulékos fogásként a vonóhálókban és a hosszúhorogok horgain. Akaratlanul sok bálna, delfin, cápa, tengeri madár és tengeri teknős esik áldozatul a rendkívül technikai halászati módszereknek. A sérült, haldokló és elhullott állatokat általában visszadobják a tengerbe. A tonnás súlyú fenékvonóhálók, amelyeket a tengerfenéken és a korallzátonyokon húznak végig, szintén véglegesen tönkretehetik a víz alatti világot, és ezzel számtalan tengeri állat élőhelyét. Ennek ellensúlyozására a környezetvédő szervezetek már régóta olyan, kevésbé káros halászati módszerek alkalmazását szorgalmazzák, mint például a tengerfenéket nem érintő pelagikus vonóhálók, a teknősök által nem harapható kerek horgok használata a hosszúhorogsorokon, valamint a halászat hatékony ellenőrzése. Még jobb lenne a kézi halászathoz való visszatérés.
A bajor delikáttermék-márka, a Fontaine számára a hagyományos horogsorral kifogott halak kiemelt fontosságúak. A Fontaine tonhalkonzervjeinek többsége kézzel kifogott halakat tartalmaz. A Fontaine könnyű tonhalja saját levében, bio napraforgóolajban és bio olívaolajban kapható. A világos tonhal remekül illik salátákba, pizzára vagy kenyérre. Szigorúan véve az igazi bonito valójában nem tonhal, hanem annak legközelebbi rokona. Ezért „csak” alig több mint 20 kilóra nő. Mivel gyorsan növekszik és viszonylag korán szaporodik, állományai viszonylag biztonságosnak tekinthetők. A Fontaine bonito filé szintén kézzel fogott bonitót tartalmaz. Saját levében, bio napraforgóolajban, bio olívaolajban és bio paradicsomkrémben kapható. A tonhal mellett a Fontaine választékban egyéb halakból készült különlegességek is megtalálhatók. A makréla filék erőteljes ízükkel nyűgöznek, és számos kiadós ételhez alkalmasak. A heringfilék különféle pácokban kaphatók, és az északi konyha klasszikusai közé tartoznak. A kiválasztott olajokban tartósított szardínia finom textúrájáról ismert. A termékcsaládot a vadon élő lazac egészíti ki, amely tiszta ízével és szaftos textúrájával különleges élvezetet nyújt.
