Sanotint hajfestékek

Kleopátra, Marilyn Monroe és David Bowie nem csupán koruk kiemelkedő személyiségei voltak. Mai mércével mérve hajszínük valószínűleg a hajápolási termékek terén is keresett influencerekké tenné őket. Akár a divat iránti vonzódásból, akár politikai állásfoglalásként, akár művészi megjelenésként – a hajfestésnek hosszú története van. Több mint 4000 évvel ezelőtt az ókori egyiptomiak henna, indigo, valamint virágokból és gyökerekből nyert kivonatokat használtak erre a célra. A sötét hajat a fiatalsággal és az egészséggel társították, és szépségideálnak tekintették. Azonban soha nem derült ki egyértelműen, hogy Kleopátra valójában milyen hajszíne volt. Valószínű azonban, hogy a híres uralkodónő sötétítette a haját. Számos múmia-lelet is azt mutatja, hogy a fáraók birodalmában még a halottak haját is festették.

Az ókori Rómában is elterjedt volt a hajfestés a felsőbb osztályok tagjai körében. A módszerek azonban drágák voltak, és nem különösebben kellemesek. Ahhoz, hogy elkészítsenek egy főzetet, amely a szürke hajat újra feketévé varázsolja, elhullott piócákat hetekig borban és ecetben áztattak. Az eredmény ritkán volt természetes, és gyakran tökéletes témát szolgáltatott a szatirikus íróknak. Nyilvánosan kigúnyolták azokat a hiú öregembereket, akik egyik napról a másikra hirtelen koromfekete hajjal és szakállal jelentek meg. A haj világosítása valamivel több árnyalatot tett lehetővé, de a természetes, és főleg az egyenletes szőke inkább kivételnek számított. Ráadásul a kecskeszíj és lúgos hamu agresszív keverékei károsították a fejbőrt, és néha akár hajhullást is okoztak. Ezért a császárság idején a gazdag rómaiak valódi hajból készült szőke parókákhoz fordultak.

A középkorban a hajfestés alig játszott szerepet. Ennek oka a vallás által befolyásolt erkölcsi nézetek és társadalmi normák, valamint a kozmetikai ismeretek hiánya volt. Ráadásul a magas homlok a késő középkorban nemesnek számított. A nemesi hölgyek ezért leborotválták vagy kiszedték a hajvonalukat, és a megmaradt hajat egy hajháló alá rejtették. Csak a 16. században tűntek el a hajpántok, és mutatták meg újra a hajat. A szőke szín különösen népszerű volt. Ezért sok udvari hölgy kamillateával mosta a haját, vagy lúggal, illetve hosszú napozással próbálta világosítani. A 17. században a szépségideál ismét megváltozott. És ezúttal a divatirányzat a férfiaktól indult. A ritkuló haj elrejtése érdekében göndör parókákhoz fordultak. Rövid időn belül a paróka mérete és pompája tükrözte viselője társadalmi rangját.

A sötét parókák azonban hamarosan elavultnak számítottak, és a természetesség helyett a látványosság lett a legfontosabb. A parókákat liszttel, keményítővel, krétával vagy gipsszel fehérre, ezüstszürkére vagy elefántcsontszínűre színezték. Ezeket a színeket a státusz és a méltóság jelének, valamint a köznéptől való távolságtartásnak tekintették. Legkésőbb a rokokó korszakra a férfiakat ismét a nők előzték meg a frizurák terén. A nők „pouf” nevű, toronymagas kontyja akár 80 cm magasra is nőhetett, és párnázattal, lószőrrel és drótvázakkal kellett megerősíteni. Az álarcosbálokon ezeket a valódi hajból és hajpótlásokból készült műalkotásokat gyakran rózsaszín, kék vagy levendula árnyalatú púderrel színezték, hogy illeszkedjenek a ruhákhoz.

A francia forradalom nemcsak a rokokó udvari kultúrájának vetett véget, hanem a parókák és a „pouf” frizurák korszakának is. A divat és a frizurák ismét valamivel visszafogottabbá váltak. Döntő fordulópontot jelentett az első ipari gyártású oxidatív hajfesték, amelyet Eugène Schueller alkotott meg 1907-ben. A szintetikus hajfesték ekkor már egyenletes színeredményeket tett lehetővé. A 20. század első felében ezeket a technikákat tovább finomították, és a hidrogén-peroxid-alapú szőkítés különösen megbízhatónak bizonyult. Az olyan filmsztárok platinaszőke haja, mint Jean Harlow, Jayne Mansfield és Marilyn Monroe, a csillogás és a modernitás szimbólumává vált. A természetes hatású barna és fekete árnyalatok azonban csak az 1950-es évektől kezdve festhetők meg megbízhatóan. A következő évtizedekben a hajfestés teljesen mindennapossá vált, és szinte minden árnyalathoz létezett megfelelő hajfesték. A folyamatosan bővülő választékkal azonban a hagyományos, szintetikus hajfestékek alternatíváira irányuló érdeklődés is nőtt. A Sanotint egyike azoknak a vállalatoknak, amelyek már 40 évvel ezelőtt elindultak a természetközeli megoldások felé vezető úton.

A haj természetes egyensúlyát külső és belső tényezők egyaránt megzavarhatják. A stressz, a környezetszennyezés, a hormonális változások, a gyógyszeres kezelés vagy a természetes öregedési folyamat szükségessé teheti a speciális ápolást. Ilyenkor olyan ápolószerekre van szükség, amelyek kíméletesen táplálják a hajat, és összetevőik a különböző hajtípusok igényeihez igazodnak. Ezen felül a hajfestés során célszerű olyan termékeket használni, amelyek kíméletesen és biztonságosan színeznek. A Sanotint márka ragyogó színezési eredményeket garantál. A természetes oxidációs hajfestékek növényi alapú krémformulán alapulnak. Sanotint sikerének titka egy aranykölesből, olajbogyóból és nyírfából készült speciális formula, amely természetes biotinnal kombinálva már a festés során is gondozott és rugalmas hajat biztosít. Az alkalmazás nagyon egyszerű, mivel a színezéket és a rögzítőszert közvetlenül össze kell keverni. A színezőkrém könnyen felvihető, nem csöpög, és mindössze 30–40 perc alatt hat. Az állandó hajfestékek akár 100 százalékos őszhajfedést biztosítanak.