Niyok Fogászati Rendelő

„Megmostad már a fogadat?” – ez a leggyakrabban feltett kérdés a gyerekeknek lefekvéskor. Így már kis korukban megtanulják, hogy fontos legalább naponta kétszer megmosni a fogukat. A fogkefék és fogkrémek ezért még a legkisebb fürdőszobai szekrényekben és minden utazótáskában megtalálhatók. Ez a fogápolási kettős azonban jelenlegi formájában csak a 19. század vége óta létezik. A szájhigiénia története azonban sokkal korábban kezdődött. Már több mint 5000 évvel ezelőtt az ókori egyiptomiak rágópálcákkal tisztították a fogaikat. Ehhez egy puha ág vékony végét rágták, amíg el nem kopott. A szálas végével dörzsölték le a fogfelületet. A Keleten ezt a korai fogkefe-formát a mai napig miswak néven ismerik. A fogkefefa (Salvadora persica) ágai még kis mennyiségű fluoridot is tartalmaznak. A miswak így ötvözi a fogkefe és a fogkrém tulajdonságait.

Lehetséges, hogy a rómaiak kapcsolatba kerültek a rágópálcákkal, amikor megszállták Egyiptomot? Ha igen, nem érdeklődtek irántuk. Rómában a rágópálcák vagy a fogkefe egyéb ősi formái ismeretlenek voltak. A fogak tisztításához a rómaiak a „dentifriciumot” részesítették előnyben. Ezeket a porokat egy nedves lenvászonra szórták. Ezt a kendőt használták a fogak dörzsölésére. „Naturalis historia” című könyvében Plinius idősebb római tudós leírja a „dentifricium” elkészítésének receptjét. Először csontokat, kagylóhéjakat vagy szarvat őröltek porrá, majd hamuvá égették. Az íz kellemesebbé tétele érdekében a hamut szódabikarbónával és mirhával keverték össze. A rómaiak nagyon kísérletező kedvűek voltak a fogpor előállítását illetően. A csontok, kagylók, só és habkő mellett részben agyagdarabokat, kutyafogakat és elégetett egérfejeket is porrá őröltek.

Az első sörtéses fogkefék körülbelül 1500-ban jelentek meg Kínában. Ezek azonban inkább festőecsetre hasonlítottak, mint fogkefére. Ugyanakkor még közel három évszázadnak kellett eltelnie, mire a kínai fogkefék elterjedtek Európában. Addig az európaiak csontokkal, valamint fából vagy fémből készült fogpiszkálókkal tisztították a fogaikat. Németországban a fogkefét először 1750-ben említik írásos formában az „Összes tudomány és művészet egyetemes lexikonjában”. A 18. században a sörték még mindig puha lószőrből készültek. Ezért nem voltak túl hatékonyak. Ráadásul olyan drágák voltak, hogy csak a nemesek engedhették meg maguknak a fogkefét. Ez a helyzet a műszálak feltalálásával változott meg, amelyeknek köszönhetően a fogkefe a 20. század első felében tömegtermékké vált. Az első nejlon sörték azonban még rendkívül kemények voltak, és fogmosás közben gyakran megsértették az ínyet. A fogmosás csak az 1950-es években vált kellemesebbé, amikor kifejlesztették a puhább nejlont.

A fogporok a 19. század közepéig nagyon népszerűek voltak. Akik nem engedhették meg maguknak a fogkefét, az ujjukra szórtak egy kis port, és azzal dörzsölték le a fogkövet. Az első fogkrémet 1850-ben találta fel a 23 éves Washington W. Sheffield, aki glicerinnel keverte össze a fogkrémet. Mivel azonban ezt a pasztát dobozokban és Staniol-zsákokban árulták, gyorsan kiszáradt. 1876-ban fia, Lucius Tracy Sheffield azzal az ötlettel állt elő, hogy a fogkrémet olyan fémtubusokba töltsék, amelyeket akkoriban festékekhez és lakkokhoz használtak. Az ötlet bevált, és azóta szinte minden fogkrémet tubusba töltenek. De miért van még mindig szükségünk fogkrémre a modern fogkefék korában?

A fogkő hatékony eltávolításához a fogkefe mechanikai dörzsölése nem elegendő. A fogkrémnek finom csiszolószemcséket is tartalmaznia kell. Ezek az úgynevezett csiszolóanyagok ma már szinte minden fogkrémben megtalálhatók. Erre a célra kréta, szilikátvegyületek, szilícium-dioxid vagy márványpor használható. A fogkrém tisztító hatásának nagy részét ezeknek a csiszolóanyagoknak köszönheti, amelyek végzik a fogtisztítás fő munkáját. Minden egyéb adalékanyag csupán segédanyag, például a megelőzés vagy a friss íz érdekében.

Manapság sokan keresnek természetes alternatívákat a hagyományos fogápolási termékek helyett. A kémiai összetevők elkerülésének egyik kézenfekvő módja a természetes kozmetikumok használata. A természetes kozmetikumok gyártói a fogápolás terén a természetes összetevőkre és az illóolajokra helyezik a hangsúlyt. A berlini székhelyű Niyok márka ötvözi a kókuszolaj szájápoló tulajdonságait a fogkrém gyakorlati előnyeivel. Az enyhe, krétaalapú csiszolóanyagok gondoskodnak a fogak kíméletes és alapos tisztításáról. A krémes, enyhén habzó állag kellemes érzést biztosít fogmosás közben. A Niyok Borsmenta és Citrom fogkrém egy klasszikusan kiegyensúlyozott fogkrém azok számára, akik nem vágynak kísérletezésre. De a frissesség menta nélkül is elérhető. A friss citromfű és a fűszeres gyömbér pikáns kombinációja a Citromfű és Gyömbér fogkrémben nem csak a fűszeres teák rajongóit győzi meg. A Niyok vérnarancs- és bazsalikomos fogkrém viszont egzotikus ízélményt nyújt az érzékenyebb szájüregek számára. A gyümölcsös vérnarancs és a lágy bazsalikom köszönhetően minden alkalmazáskor kellemes szájérzetet biztosít.

A kíméletes, mégis alapos fogtisztítás érdekében a Niyok kizárólag nagyon enyhe, krétaalapú csiszolóanyagokat használ. A Niyok fogkrémekkel élvezheti a krémes, enyhén habzó textúrát és a kókuszolaj édes-friss ízét a napi fogmosás során.