Dipam Méhviasz tealight gyertyák, 108 darab, 1 x 108 St.: egység: 1 alkalommal 108 darab

Dipam Méhviasz tealight gyertyák alumínium tartály nélkül. A Dipam méhviasz tealight gyertyák egy dobozban 108 darabot tartalmaznak. A gyertyák felülete gyönyörűen sima, és mindegyik körülbelül 4 órán át ég. A méhviasz ősidők óta a világ egyik legértékesebb anyaga.

Régóta köztudott, hogy a méhviasz arany színével és gazdag illatával értékes anyag. Gyertyává formálva a méhviasz meleg, hangulatos fényt áraszt. Tökéletes választás meghitt légkör megteremtéséhez és a kellemes beszélgetések elősegítéséhez a nap bármely szakában. Régen koromfáklyákat, zsírból készült gyertyákat és olajlámpákat használtak fényforrásként. A „tiszta” fényt kibocsátó forrás csak korszakunk elején vált elérhetővé a méhviasz-gyertya bevezetésével. Ezt az értékes gyertyát eredetileg csak kolostorokban és királyi családoknál, különösen ünnepi alkalmakkor használták.
A gondosan kiválasztott méhviaszt szűrjük, formázzuk, majd a legkülönbözőbb gyertyákba mártjuk. Gyertyáink garantáltan mentesek minden adalékanyagtól. A viasz színében előforduló eltérések elkerülhetetlenek, és éppen a méhviasz természetességét bizonyítják.

Wussten Sie schon, dass die Bienen für das Wachs einer Tafelkerze nahezu 5 Millionen Blüten aufsuchen und dabei eine Flugstrecke zurücklegen, die zweieinhalb mal um die Erde reicht? In den Sommermonaten leben etwa 60.000 Bienen in einem Volk. Die Arbeitsbienen tragen das Sonnenlicht in Form von Nektar und Blütenstaub zusammen und wandeln es in ihrem Magen über einen Zeitraum von 20 Stunden zu Wachs um. Anschließend geben sie das zunächst farblose Wachs zum Bau der Waben ab. Die goldgelbe Farbe und der typische Geruch von Bienenwachs entstehen erst mit der Zeit durch den eingelagerten Nektar und Pollen.

Von Priestern und Königen
In früheren Zeiten waren stark rußende Fackeln, Talgkerzen und Öllampen in Gebrauch. Erst durch die Entwicklung von Bienenwachskerzen zu Beginn unserer Zeitrechnung gelang es sich eines edlen Lichtspenders und der Reinheit des Lichtes zu bedienen. Die wertvollen Bienenwachskerzen waren den Klöstern und Königshäusern für kultische und repräsentative Zwecke vorbehalten. Im privaten Bereich waren bis ins 15.Jahrhundert nur Talgkerzen, Brennnäpfe und Fackeln üblich. Erst am Anfang des 19. Jahrhunderts wurden das heute alltägliche Stearin und Paraffin entdeckt.