Allos bio gyümölcskrémek 75%
Nagy-Britanniában a marmeládésüveg éppúgy hozzátartozik a reggelizőasztalhoz, mint egy csésze tea. Végül is a britek semmi mást nem élveznek jobban a pirítósukon, mint egy jó keserűnarancs-marmeládot. Az azonban elterjedt tévhit, hogy a marmeládot az Egyesült Királyságban találták fel. Már az ókorban is befőzött gyümölcsökkel édesítették az emberek a napjaikat. Valószínűleg a görögök voltak azok, akik elindították ezt a hagyományt. Ők birsalmát főztek mézzel, amíg zselészerű masszává nem vált. Később ezt a technikát a rómaiak továbbfejlesztették. Az I. században a kereskedők először hoztak cukornádat Indiából a Római Birodalomba. Ezt használták egy főzött szilvapüré édesítésére, amelyet a lekvárok ősi elődjének tekintenek.
Az édes gyümölcspüré a bizánci császárok egyik kedvenc étele is volt. Főzőiknek mindenféle gyümölcsöt – például birsalmát, citromot, körtét, almát, szilvát, sőt rózsát is – cukorral és mézzel főztettek be. Nyugat-Európában ezek a kora középkorig teljesen ismeretlenek voltak. Hiszen a cukor, valamint a keleti desszertek receptjei csak a 11. században váltak ismertté a hazatérő keresztesek révén. A keleti finomságokat azonban alig bárki engedhette meg magának. A cukor sok évszázadon át szinte megfizethetetlen luxuscikk maradt. A 17. századtól kezdve egyre több nádcukrot importáltak az „Új Világból”.
A birs, a cseresznye és a bogyós gyümölcsök mellett a citrusfélékből is készítettek gyümölcskrémeket. A narancsmarmeládot valószínűleg Spanyolországban vagy Portugáliában találták fel. Az első angol szakácskönyv, amelyben recept szerepel rá, 1677-ből származik. A narancsmarmelád körülbelül 100 évvel később vált igazán híressé egy skóciai, dundee-i kereskedőcsalád révén. James Keiller kereskedő egy hajónyi keserű narancsot rendelt Sevillából. De amikor a gyümölcsök végre megérkeztek Skóciába, eladhatatlanok voltak. Keiller édesanyjának ekkor az az ötlete támadt, hogy a narancsokból lekvárt készítsen, és üvegekben árulja. A sevillai narancsokból készült lekvár annyira népszerűvé vált, hogy Dundee-ben megnyílt az első lekvárgyár. A skótok voltak az elsők, akik reggelire is fogyasztották a marmeládét. Addig Nagy-Britannia nagy részén szokás volt, hogy csak vacsora után, édességek mellé tálalták.
Amikor Viktória királynő a 19. században felfedezte magának a narancsmarmeládét, az igazi marmelád-boomot váltott ki. A mai napig szinte minden brit konyhaszekrényben megtalálható egy üveg narancsmarmelád. Egyébként a „marmelád” szó a portugál „marmelo” szóból származik, amely a birsalmát jelenti. A szigorúan szabályozott terminológia korában azonban manapság csak a citrusfélékből készült kenhető krémek forgalmazhatók marmelád néven. Minden egyéb termék vagy lekvár, zselé, vagy egyszerűen gyümölcskrém. Manapság azonban sok gyümölcskrém több cukrot tartalmaz, mint gyümölcsöt. Az Allos „Frucht Pur 75%” bio gyümölcskrémjei viszont méltán viselik a nevüket. Hiszen a tartalom 75%-a biogazdálkodóktól származó finom gyümölcs. Annak érdekében, hogy az értékes gyümölcsöket a lehető legkíméletesebben kezeljék, az Allos rövid főzési folyamatot alkalmaz.
Az Allos Frucht Pur 75% eper egy időtálló klasszikus, amely minden reggeli zsemlét felvidít. Ha inkább a trópusi ízeket kedveli, próbálja ki a Frucht Pur 75% mangót frissen sült bagetten. Mivel a Frucht Pur 75% narancs több gyümölcsöt tartalmaz, mint a klasszikus narancsmarmelád, a kenhető krém ideális kiegészítője az „angol reggelinek”. A Frucht Pur 75% amarena cseresznye, meggy és fekete ribizli ízek friss és enyhén savanykás ízükkel ropogós croissantokon nyűgöznek le. Az Allos Frucht Pur 75% szilva éppúgy alkalmas édes ételek, desszertek finomítására vagy sütemények töltelékeként, mint a málna- és sárgabarackos változatok. Kóstolja meg az Allos Frucht Pur 75% vadbogyós, szeder vagy áfonya ízű változatát friss zsemléken, vagy édesítse vele egy tál natúr joghurtot. Az Allos Frucht Pur 75% kedvenc gyümölcsöket tartalmaz számos finom ízben.
