Olbas cukorkák és szopogatós tabletták
Évezredekig a házaló kereskedők és a vándorénekesek jelentették a vidéki lakosság egyetlen hírforrását. A vándorló emberek nélkül számos falu teljesen elszigetelődött a világ többi részétől. A mezőgazdasági munka és a mindennapi túlélésért folytatott küzdelem gyakorlatilag lehetetlenné tette az utazást. A kereskedőket ezért mindig szívesen fogadták. Minél messzebb jutottak, annál színesebbek és kalandosabbak voltak a történeteik. A középkor leghíresebb írásos útleírása kétségkívül Marco Polótól származik. A híres velencei férfi apjával és nagybátyjával együtt Cambalucba (a mai Pekingbe), a hatalmas Mongol Birodalom fővárosába utazott, ahol 1266-ban a mongol herceg, Kublai Kán udvarában fogadták őket. A Nagy Kán-t lenyűgözték az olaszok, és különféle feladatokat bízott rájuk. Üzenetet kellett átadniuk a pápának, és visszatérniük annak válaszával.
A pápa válasza 1275-ben érte el a Nagy Kánt. A fiatal Marco Polo képességeitől lenyűgözve Kublai Kán kinevezte őt prefektusának. Kormányzóként Marco Polo hosszú éveken át utazgatott Kínában. Olyan városokat látogatott meg, amelyek lakossága már meghaladta az egymillió főt. A kínaiak mindennapi élete nagyon eltért attól, amit a velencei eddig ismert. A kínaiak nem késsel vagy kézzel ettek, hanem evőpálcikával. Vásárlásaikat papírpénzzel fizették, és betűk helyett egy bonyolult, több ezer karakterből álló rendszert használtak.
Marco Polo utazási beszámolói évszázadok óta igazi bestsellerek. Hogy ezek közül mennyi felelt meg valójában a valóságnak, az valószínűleg soha nem fog teljesen kiderülni. Egyes szkeptikusok azt feltételezik, hogy Marco Polo Konstantinápolyban a karavánvezetők történeteiből szőhette össze a mesét, mivel beszámolójából hiányoznak bizonyos tipikus kínai elemek. A kínai Nagy Falat vagy a mindenütt jelen lévő teaházakat például sehol sem említi. Ezzel szemben a kínai sómonopóliummal, valamint az adó- és papírpénz-rendszerrel kapcsolatos alapos ismeretei Marco Polo beszámolóinak hitelességét támasztják alá. Kormányzóként biztosan volt rálátása ezekre a területekre. Velencében Marco Polót hazatérése után is a hazugságok bárójának tartották, és „Marco Million”-nak hívták. A 13. század végén Velence Európa egyik legnagyobb városa volt, közel 100 000 lakossal. A lagúna-város lakói számára pedig egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy Kínában létezzenek olyan városok, amelyek tízszer nagyobbak, mint a saját híres metropoliszuk.
Marco Polo nem tért vissza Velencébe üres kézzel. Az arany, drágakövek és selyemruhákon kívül Marco Polo egy titokzatos olajat is hozott magával, amelyet a Távol-Keleten gyógyító tulajdonságai miatt dicsértek. Az olajkeverés művészete a kora középkori Európában még új dolog volt. Ezért az ottani embereket nem nyűgözte le különösebben. Majdnem 200 évbe telt, mire egy bázeli alkimista megfejtette az illóolajok keverékét. Felismerte a sokoldalú alkalmazási lehetőségeket. Boltjában „Bázeli olaj” néven gyógykészítményként árulta. Ma a borsmenta-, cajeput- és eukaliptusz illóolajok keveréke „Olbas” néven ismert. A borsmenta-, eukaliptusz- és cajeput-illóolajok kölcsönhatása az olajat igazi sokoldalú termékké teszi, amelyet cseppek, cukorkák és akár tapaszok formájában is használnak.
Az Olbas cukorkák nyugtató hatást gyakorolnak a szájra és a torokra. Ezen felül az illóolajok frissítik a leheletet. A praktikus fémdoboz ezért ideális társ útközben. Az Olbas cseppek szintén a borsmenta-, cajeput- és eukaliptuszolaj hatóanyagain alapulnak. Hagyományosan a hideg évszakban szedik és inhalálják őket. Külső alkalmazás esetén az illóolajok szintén jótékony hatással vannak a közérzetre. Az Olbas egyedülálló összetétele, amely három illóolaj növényi erejét egyesíti, évszázados hagyományra tekint vissza. Ismerje meg ennek a népszerű házi gyógymódnak a sokrétű hatásait!
