CMD Sandorini
Minden évben nyár végén a homoktövisbokrok savanykás bogyói friss, élénk narancssárga színnel festik meg a Balti-tenger dűnéit. A homoktövisgyümölcs igazi kultikus gyümölcs a Balti-tenger partvidékén. Már régóta feldolgozzák lekvárrá, gyümölcslévé, gyümölcsborrá vagy likőrré. De a limonádékat, koktélokat és akár a sör-limonádékat is finomíthatjuk a homoktövis jellegzetes ízével. Ahogy a neve is sugallja, a tüskés cserje különösen jól érzi magát a homokos talajon. A homoktövisbokor azonban valójában nem part menti növény. Eredeti élőhelye Nepálban található. Egyes kutatók feltételezik, hogy már 17 000 évvel ezelőtt is előfordult ott. A jégkorszakbeli elmozdulások a homoktöviset a Himalájából Szibériába vitték. Onnan nyugat felé vándorolt Európába.
„Maximális fény, de semmi talaj” – így jellemezte ezt a igénytelen növényt Wilhelm Pelikan (1893–1981) kémikus és gyógynövénykutató. A homoktövisbokrok a Himalája lejtőin éppúgy megtalálhatók, mint az eurázsiai sztyeppe száraz talajain. Már Dzsingisz kán is lenyűgözte ennek az ellenálló, szívós növénynek a tulajdonságai. Állítólag a homoktövis gyümölcsének magjaiból és húsából nyert olajat a mongol császár harcosai nagyra értékelték. Kelet-Ázsia hagyományos gyógyászatában a homoktövist régóta a vitalitás és az ellenállóképesség növelésének hatékony eszközeként tartják számon. És mivel a mongolok számára semmi sem volt értékesebb a lovaknál, a homoktövis bogyóit lovaikkal is megosztották. Már az ókorban is meg voltak győződve arról, hogy a homoktöviszel etetett lovak szőrzete különösen fényes. Ezért kapta a homoktövis később a „Hippophae” nemzetségnevet, ami „fényes ló”-t jelent.
Míg Kínában, Tibetben és Mongóliában a homoktöviset már évszázadok óta értékes gyógynövényként becsülték, Európában a narancsszínű bogyókat hosszú ideig legfeljebb „lógyógyszernek” tekintették. Sem a népi gyógyászat, sem a középkori kolostori orvoslás nem fordított nagy figyelmet a homoktövisre. Csak akkor kapott végre a homoktövis a neki járó figyelmet, amikor a 20. század második felében kutatások folytak a vitaminok fontosságáról. Mivel a homoktövis bogyói lényegesen több C-vitamint tartalmaznak, mint a citrusfélék, gyakran „az észak citromjainak” is nevezik őket. Értékes hatóanyagai miatt a homoktövis a természetes kozmetikumokban is felhasználásra kerül. A CMD Sandorini bőrápoló termékcsaládjában a homoktövis húsából és magjaiból nyert olajok fejtenek ki nyugtató hatást.
A gyengéden tisztító CMD Sandorini tusfürdő gyümölcsös homoktövis illatával kényezteti az érzékeket. A frissítő CMD Sandorini arctonik megakadályozza a viszketést, és ápolja az irritált, kipirult bőrt. A homoktövis jótékony tulajdonságai azonban nem csupán a bőrápolást segítik elő. A homoktövisolajban található aminosavak és zsírsavak a hajat is fontos tápanyagokkal látják el. A CMD Sandorini hajápoló spray-t kifejezetten a törékeny és száraz haj igényeire fejlesztették ki. A haj jobban regenerálódik, könnyebben fésülhető és fényesebbnek tűnik. A CMD Sandorini Gloss & Care termékek ötvözik az ajakfény csábító hatását az intenzív ajakápolással. A CMD Sandorini ápolósorozata az „Észak citromjával” gondoskodik a normál és nagyon száraz bőrről, valamint minden hajtípusról.
