Birkengold fogpor
A középkorban jobb vagy rosszabb állapotban voltak az emberek fogai, mint manapság? Akkoriban nem ismertek sem fogkefét, sem fogkrémet, de üdítőitalok és csokoládészeletek sem léteztek. Úgy tűnik, manapság a fogkárosodás fő oka a cukortartalmú ételek fogyasztása. A fogszuvasodást a szájüregben a fogkőn élő baktériumok okozzák. Ezek a baktériumok legszívesebben cukrot fogyasztanak, amelyet a szervezetük savakká alakít át. Ezek a savak megtámadják a fogzománcot, és elkezdik feloldani az ásványi anyagokat, például a kalciumot. Ha nem teszünk semmit ez ellen, a fog lyukas lesz, és megkezdődik az úgynevezett „fogszuvasodás”. Németországban a felnőttek mindössze 1%-ának vannak teljesen fogszuvasodásmentes fogai. Életünk során szinte mindannyiunknak volt már lyuk a fogán. Éppen ezért kis szenzációt keltett egy kora középkori temetkezési hely felfedezése Harkov közelében, Ukrajnában. A több mint 1200 évvel ezelőtt eltemetett falusiak fogai teljesen fogszuvasodásmentesek voltak.
Vajon a kora középkori emberek fogai valóban jobbak voltak-e, mint utódjaiké? Nem feltétlenül. Fogukon ugyan nem voltak lyukak, de rendkívül elkopottak voltak. Valószínűleg a köznép kenyerének és zabkásájának volt ebben a hibája. Sok helyen a gabonát homokkő malmokban őrölték. A malomkőből apró darabkák pattantak le, és a lisztben maradtak. A homokos liszt miatt a fogak az évek során a rágás során szó szerint lecsiszolódtak. A nemeseknél ritkán fordult elő ez a probléma, mivel ők gyakrabban ettek húst és halat. Ezeknek a lágyabb ételeknek köszönhetően foguk nem kopott le annyira. Ráadásul a nemesség már abban az időben is érdeklődött a fogápolás iránt. A hibátlan fogak már a középkorban is szépségideálnak számítottak.
A nemesi udvarhölgyek „fehér fogai” vagy „friss lehelete” gyakran témája volt a trubadúrok dalainak. A kolostorkönyvtárak orvosi kézirataiban is számos utalás található a szájhigiénére. Hildegard von Bingen például a hideg vízzel való napi gargarizálást ajánlotta. Más források ecettel vagy borral készített szájöblítőkről szólnak. A fogakról a fogkövet úgy távolították el, hogy márványmészbe mártott nedves vászonkendővel dörzsölték le őket. Az ilyen fogpor használata egy lenvászon darabon már az ókori Rómában is ismert volt. A rómaiaknál a csont hamuból, kagylóhéjból vagy szarvból őrölt port „dentifricium”-nak nevezték. Kellemes íz érdekében szódabikarbónával és mirhával keverték.
A fogporok különböző összetételben az ókortól a 20. század elejéig ismertek voltak. A századforduló után azonban szinte teljesen felváltották őket a szintetikusan előállított fogkrémek. Manapság azonban egyre többen kérdőjelezik meg a fogkrémek összetevőit és fenntarthatóságát. A természetes kozmetikumok iránti egyre növekvő érdeklődés is hozzájárul a fogpor visszatéréséhez. A Birkengold kiváló minőségű fogporai bizonyítják, hogy a fogpor a 21. század követelményeinek is megfelel. A kalcium-karbonátot, xilitolt és illóolajokat tartalmazó keverékek kellemes és friss fogtisztítást biztosítanak, mindezt felületaktív anyagok és fluoridok nélkül. Az alkalmazás nagyon egyszerű: egyszerűen nyomja a megnedvesített fogkefét a fogporba, és mosson fogat. A Birkengold fogpor négyféle változatban kapható. A Birkengold menta fogpor esetében a borsmentaolaj frissítő érzést kölcsönöz a fogmosás során. Ha a gyümölcsös ízeket kedveli, próbálja ki a narancs fogport. A teafa-, mirha-, kamilla- és bergamottolaj biztosítja a gyógynövényes fogpor gyógytea-jellegét. A finom rózsaolajjal kevert Birkengold Rózsa fogpor nagyon különleges. A Birkengold fogporokkal új módon fedezheti fel a bevált, természetes és fenntartható fogápolási terméket.
