Barnhouse Bio Ropogós Müzli
Évezredekig az emberek beérték azzal, hogy a völgyekből gyönyörködtek a hegyi panorámákban. A fahatár felett az emberek védtelenek voltak a természet erőivel szemben. De a veszély nem csupán a lezúduló sziklák, a lavinák vagy a hirtelen viharok formájában jelentkezett. Számos ősi kultúrában a hegyeket az istenek székhelyének tartották. Azok a halandók pedig, akik mertek feljutni a csúcsra, az istenek teljes haragjától kellett tartaniuk. Csak a papok és a kiválasztottak merészkedhettek biztonságban a csúcsra. A köznép tiszteletteljes távolságot tartott. Éppen ezért a korai ókorból nem ismerünk hegymászó történeteket. Az első hegymászó, aki bekerült a történelemkönyvekbe, V. Fülöp macedón király volt. Kr. e. 181-ben megmászott egy hegyet a Balkánon. Sajnos nem tudni biztosan, melyik hegy volt az. 300 évvel később Hadrianus római császár még az Etna hegyre, Európa legaktívabb vulkánjára is merészkedett.
A középkorban is csak kevés hegymászókról szóló beszámoló maradt fenn, például Francesco Petrarca esete. 1336-ban megmászta a 1 912 méter magas Mont Ventoux-t Provence-ban. Bizonyára lenyűgözőbb volt Diego de Ordás túrája. A 16. század elején két konkistádorral együtt megmászta a Popocatépetl-t. A mexikói vulkán magassága ugyanis 5 462 méter volt, és de Ordás magassági rekordját évszázadokig megőrizte. E teljesítménye miatt V. Károly császár még azt is megengedte neki, hogy címerebe felvegyen egy füstölgő vulkán képét. 200 évvel később, amikor a természettudományok egyre nagyobb jelentőségre tettek szert, a hegyek is kutatási témaként kerültek a figyelem középpontjába. A hegymászás azonban csak a 19. század közepén vált sportági kihívássá, az úri hegymászók megjelenésével. E merész amatőrök többsége az angol középosztályból származott. Egy sikeres első mászással szerették volna biztosítani helyüket a történelemkönyvekben. Sem speciális hegymászó felszerelésük nem volt, sem pedig részletes hegyi térképek nem álltak rendelkezésre. Nemezgyapjú kabátban és sapkában, csupán egy kenderkötéllel biztosítva indultak el hegyi kalandjukra. Élelmiszerként kolbászt és szendvicseket vittek magukkal.
Manapság bármelyik sportboltban lehet professzionális hegymászó felszerelést vásárolni. Az elmúlt 100 év alatt a táplálkozás terén is rengeteg ismeret halmozódott fel. Ma már tudjuk, hogy a magas tengerszint feletti magasságban az alapanyagcsere gyorsan megnő. A csúcsteljesítmény eléréséhez sokat kell enni. A magashegyi túrákon a tapasztalt hegymászók napközben főként zsírtartalmú ételeket fogyasztanak. Ennek oka, hogy a magasban a szervezet gyorsabban meríti ki zsírkészleteit, mint az alföldön. A szervezet folyadékigénye pedig minden magassági méterrel növekszik. Akár az alaptáborban, akár egyszerűen egy alpesi legelőre vezető túra előtt: megfelelő reggeli nélkül semmi sem működik. A magasba vágyók reggeli klasszikusa pedig a müzli, és az is marad.
Klasszikus formájában a müzli meglehetősen pépes. Akik szeretik alaposan megrágni a reggelijüket, azok inkább a ropogós müzliket részesítik előnyben. De a Barnhouse Krunchy több, mint csak ropogós müzli. A sok finom íz bőséges változatosságot biztosít a müzlis tálban. A Krunchy Bio Eperrel a nyár a zsákban van! Erről gondoskodik a rizs-extrudátummal és édes eperdarabkákkal készült könnyű sütési eljárás. A Krunchy Bio Apple Cinnamon egy ropogós reggeli szárított almadarabkákkal, mazsolával és fahéjjal. A teljes kiőrlésű zabpehely, a kukoricapehely és a bele sütött csokoládédarabkák teszik a Krunchy Bio Chocolate Chunks-ot minden csokoládérajongó számára egy ropogós álommá. Minden Krunchy ugyanolyan finom tejjel vagy joghurttal, mint növényi alapú italokkal. A Barnhouse Krunchy-val ízletes, ropogós élvezetre számíthatsz.
