ANNEMARIE BÖRLIND Rosentau
A víz az élet. Az ember víz nélkül csupán három napig képes túlélni. Már néhány óra elteltével a folyadékhiány a szellemi és fizikai teljesítmény észrevehető csökkenéséhez vezet. A megfelelő folyadékbevitel ezért alapvető követelmény az élet kihívásainak leküzdéséhez. Ezt már az újkőkorban is tudták az emberek. Új települések alapításakor a vízellátás volt a legfontosabb szempont. Nem véletlen, hogy az első fejlett civilizációk nagy folyók partján jöttek létre. A mai napig a Nílus, a Jordán, az Eufrátesz és a Tigris a világ leghíresebb folyói közé tartoznak. Vizük tette lehetővé a nagy léptékű mezőgazdaságot és állattenyésztést, és ezáltal a nagy civilizációk kulturális felvirágzását.
De az ókori Kelet nem minden híres városa folyóparton feküdt. Ha a közelben nem volt folyóvíz, az emberek kutakat ástak, vagy esővizet gyűjtöttek ciszternákban. Ha azonban nagyon hosszú aszályos időszakok következtek be, előfordulhatott, hogy az embereknek el kellett hagyniuk városukat. Ennek megakadályozása érdekében a papok áldozatokkal próbálták megnyugtatni az időjárás isteneit. De már akkor sem akartak az emberek teljes mértékben az isteni beavatkozásra támaszkodni. Már 3000 évvel ezelőtt is építettek öntözőrendszereket a mezőgazdasági területek számára Egyiptomban és Mezopotámiában. Az első város, amely megfelelő vízellátással rendelkezett, Ninive volt. Kr. e. 691 körül az asszír király, Sennacherib egy 46 km hosszú csatornát építtetett, hogy palotáját és a várost megbízhatóan ellássa vízzel. Közel 400 évvel később az „Aqua Appia” volt az első Rómában épített vízvezeték.
Néhány generáció alatt a rómaiak az ókor legnagyobb vízépítő mérnökeivé váltak. Vízvezetékeik páratlan építészeti alkotások voltak. Ahhoz, hogy a víz a forrásból Rómába áramolhasson, a csővezetéknek legalább 0,5%-os lejtést kellett tartania. Erre a célra több kilométeren át többszintes hídszerkezeteket építettek. Kr. u. 1. században Rómának kilenc vízvezetéke volt. Ezeken keresztül naponta 992 200 köbméter víz áramlott a városba. A vizet ezután a városfalakon belül föld alá fektetett nyomócsöveken keresztül osztották szét. Ezek a csövek a drága folyadékot a termálfürdőkbe, fürdőintézményekbe és kútépületekbe juttatták.
A különösen gazdag rómaiaknak még a városi villáikba is közvetlen vízellátásuk volt. A „Örök Város” vízbősége legendás volt. A kutatók feltételezik, hogy az ókori Rómában lakosonként naponta 1 000 liter víz állt rendelkezésre. Csak a 19. század végén érte el újra ilyen magas szintet az ivóvízellátás Európában.
Bőrünknek is folyamatos folyadékpótlásra van szüksége. Mivel a bőr körülbelül 80%-ban vízből áll, a bőr nedvességtartalékei különösen érzékenyek a folyadékhiányra. A bőr kiszáradhat, elveszítheti rugalmasságát és ráncok alakulhatnak ki rajta. A feszültségérzet és a bőr idő előtti öregedésének elkerülése érdekében ezért fontos a megfelelő ápolás. Az Annemarie BÖRLIND a száraz és védelemre szoruló bőr számára fejlesztette ki a Rosentau rendszeres ápolósorozatot. A damaszkuszi rózsa és a vadrózsa (Rosa Gallica) illóolajai csodálatos illatot és harmonizáló hatást kölcsönöznek neki. Egy speciális hatóanyag-komplexum a bio alpesi rózsalevél-kivonattal kombinálva támogatja a bőr nedvességtartalmát.
A Rosentau Milde Reinigungsmilch gyengéden eltávolítja a szennyeződéseket és a sminket az arcról, a nyakról és a dekoltázsról, és optimálisan előkészíti a bőrt a következő ápolási lépésekre. A Rosentau Schützende Gesichtslotion hidratál, ellensúlyozza a korai öregedést és növeli a bőr ellenállóképességét. A Rosentau Harmonisierende Tagescreme bio jojobaolajjal kiváló minőségű hatóanyagokkal kényezteti a bőrt, és harmonizáló rózsaillatával kényezteti az érzékeket. A Rosentau Pflegende Nachtcreme alvás közben bio avokádóolajjal erősíti a bőrbarriert. Mivel a szem körüli finom bőrben alig található faggyú vagy bőr alatti zsír, ezért különleges támogatásra szorul. A Rosentau vitalizáló szemkrém, amely bio alpesi rózsalevél-kivonatot és himalájai rózsacseresznye-olajat tartalmaz, friss ragyogást kölcsönöz az érzékeny szemkörnyéknek.
